Előfizetek 2009 július
Olvasson bele!
Autótechnika digitális folyóirat

Előfizetek 2009 július
A főszerkesztő üzeni

A POLITIKA BÖLCSESSÉGE

Tovább

avagy a halasztás tudománya

Kérem, ne tegye le kedves olvasó az újságot, mert mint vélem, ön joggal gondolja, olyan dologról, ami nincs, szót ejteni nem érdemes. Lehet, hogy nincs, de kellene lennie!

A felelős politikai és szakmai vezetés legnagyobb terhe az emberi boldogulás feltételeinek megteremtése, fenntartása, a kényes egyensúlyok megtartása. Fontos ez globálisan, nemzeteken átnyúló nagy kérdésekben, és legalább ennyire fontos egy-egy embert, emberek csoportját érintően.

Nehéz időkben a tartalékokból kell élni, de főleg fejleszteni, az átállást finanszírozni, kutatni, terméket váltani és utoljára, de nem utolsósorban, tanulni. Régi, bevált recept. De mi van akkor, ha nincsenek tartalékok, ha a bankok uzsorakamat szinten adnak pénzt, ha az állami szintű változtatásokat az emberekkel, a vállalkozásokkal fizettetik meg.

A globalizált világban benne élünk, kivonni hatása alól magunkat nem tudjuk. Hat ránk, meghatározza folyamatainkat, alaposan belenyúl az életünkbe. Ilyenkor kell jönnie a helyi védelemnek, hogy a rossz külső hatásokat némileg mérsékelje.

A helyi védelemnek többszintűnek kell lennie, államinak, intézményinek, önszerveződő csoportokéinak, egyesületinek, általában embertársinak.

Az állami protekcionizmus nélkül ma nem megy, egyes, korábban önszabályzónak tartott és tán működő folyamatok ma nem működnek. Nem a jó és a kevésbé jó lét alternatívája ma a dilemma, hanem a családi, vállalkozói lét, nem lét.

Nehéz időkben kell a jobb időkre felkészülni, aki fékez, veszít, aki csak azt csinálja, amit eddig (még ha jól is), akkor is lemarad. Ilyenkor sajnos keményedik a küzdelem, se istenre, se emberre nincs most tekintet, mert túl kell élni, de a mi spirálunk nem felfelé, hanem még inkább lejjebb visz.

Általánosságban is igaz, nehéz gazdasági helyzetben viszont parancs a másik és mások érdekeinek figyelembevétele. A bajból csak együtt lehet kimászni, mert milyen majdani felemelkedés az, ami gazdasági halottakra akar építeni.

Most de jó lenne helyi védelmünk miatt az a hozzáállás és cselekedet, hogy „gyerekek, most össze kell fognunk!” Egyesek szerint a segítség idehaza már túl sok is, elég, ha mindenki a maga dolgával foglalkozna és az alattomos betartások, rontások és gátlások mérséklődnének.

Mindezt tetézi a közélet, az üzleti élet, az emberi kapcsolatok, a világ eldurvulása.

Az említett védelemnek sokféle fajtája, formája van. Joggal sokat várnak az emberek felülről.

A politikában, szakpolitikában kell olyannak lennie, hogy a „halasztás tudománya”. Ha ez nem is tudomány, de a döntési helyzetben lévők belátása, bölcsessége. Amiben mi sajnos jók vagyunk, az a halogatás. Az ésszerű elhalasztás lehet szükséges, és azt racionális alapon kell megtenni. A felelős vezetés nagy dilemmája, mérlegelni valója az, hogy – bizonyos intézkedéseket, melyek indokoltak, jobbítják a folyamatokat és így bevezetésük előbb-utóbb szükségessé válik, de ma szükségességük nem égető, és nincs most rá helyzet és biztos anyagi háttér – halasszon vagy most meglépjen. Az autósvilágban élni próbálkozók azonnal tudják a kereskedelmet, képzést, megvizsgálást stb. érintően, mi minden jöhet itt szóba.

Az átállások – még ha később jobb helyzetet is teremtenek – ma pénzbe, nagy energiába, tehát abba kerülnek, amiből ma oly nagymértékben vagyunk szűkösek.

Az átállás, átszervezés soha nem megy simán, azon át kell tudni jutni, és az átjutás mibe másba, mint időbe és pénzbe, tehát kétszeresen is pénzbe kerül. Ma a vállalkozásokban nincs pénz, a nincsből pedig, nem lehet adni.

Ilyenkor – elvonások, megszorítások idején – nagyobb a korrupció veszélye, nagyok a kihívások, nagy a csábítás. Ezt sem szabad gerjeszteni.

Különböző jogcímeken a váratlan és erős elvonások, esetünkben kényszerített kiadások, az állami bevételnövelés mindenekfelett, nagyon rövidlátó politika, még akkor is, ha most nagyon kell a pénz. Mire is? Ugye arra, hogy azt a munka világába visszaáramoltassák.

Tartalom