Autotechnika szakfolyóirat
Autotechnika szakfolyóirat
2020. november | Olvasson bele!

Autotechnika

szakfolyóirat

2009. április

A főszerkesztő üzeni

A CO2 LEHET, HOGY CSAK ÜRÜGY?

A nyolcvanas évek elején kezdett megváltozni az automobil. Az addigi nyugati gépészeti remekekről – elzártságunk miatt – túl sokat ugyan nem tudtunk, legfeljebb a kitelepített svábok küldtek haza Opel Rekordot és Kapitänt, mások Ford Taunushoz, Renault 16-hoz jutottak és szép számmal került „Bogár” is az országba. Egy Merci vagy Peugeot dízel az örökkévalóság autójának tűnt. Az álomautók mellett az első Zsigulikkal is elégedettek voltunk, volt lemezvastagsága, mindent bíró akkumulátora, alig kopó gumiabroncsa, típushibákkal jó üzembiztonsága.

A szerelők értették az autót, az iskolákban, ha valami nagyon bonyolult szerkezetet akartak oktatni, akkor az amerikai automatikus nyomatékváltókat vették elő. Úgy tűnt, semmi nem indokolta, hogy az autó ennél bonyolultabb legyen. Volt szervofék és szervokormány a kényelemért, a benzinár nem számított sokat, a gázolajé még annyit sem. Legfeljebb Surányi úr motorféküzemi fúvóka lezárótűje jelentett izgalmat. Az autógépészet aranykorában a központban a bütyökprofilok számítása, a forgattyús hajtóművek harmonikusai, a karburátorok féklevegőrendszereinek folyamatai álltak. A kipufogógázról annyit tudtunk, hogy zárt helyen nem tanácsos motort járatni, mert fejfájást kaphatunk, rosszul lehetünk tőle, azt is lehetett tudni, hogy a szén-monoxidtól.

Először a kipufogógáz szennyező anyagai okozta környezetszennyezés „zavarta meg” a gépészeti aranykort. Azt mondták, egyes komponensei károsak az emberi egészségre, ezért mennyiségüket csökkenteni kell. Egyre jobban. Csak szűk szakmai körben mondták el, hogy pontos hatásokat ugyan nem tudnak, de jobb a bajt megelőzni. Ezért egyre szigorodó előírásokat kell hozni. És ez tart mind a mai napig. Most éppen a részecskék vannak a csökkentés homlokterében.

Ezzel a rendeletalkotók (vajon kik ők és milyen nyomásra cselekszenek?) nagy feladatot adtak kutatóknak, kutatóintézeteknek, egyetemeknek, az autógyártói fejlesztőknek, beszállítóknak. Az emissziótechnika például a nemesfémpiacokat, a kitermelést is alapvetően megváltoztatta, óriási lökést adott a kerámiatechnológia fejlesztésének, a katalizátor kutatását vele együtt alapvetően meghatározva. Ma is – negyven év után – egyre újabb eredményekről számolnak be a kutatók, „örök” téma maradt. Óriási kapacitások alakultak ki, rengeteg kutató, mérnök, segédszemélyzet foglalkoztatása vált szükségessé. Új iparágak alakultak ki.

Valakik talán munkahelyteremtésre is gondoltak és gondolnak, mikor a kipufogó-előírásokat folyamatosan szigorítják?

Pár évtizedes ugrással előre lépve, napjainkban egy újabb követelménnyel találjuk szembe magunkat: a belső égésű motorok szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésével. Az üvegházhatást okozó szén-dioxid motorjainkból ugyan nagy mennyiségben távozik, de más források messze nagyobb mértékben terhelik a légkört.

Vajon miért pécézték ki valakik az autót, mint a csapás fő objektumát? A természeti forrásokkal, katasztrófákkal, az iparral, a háztartásokkal valamit is eredménnyel tenni, sok reménnyel nem kecsegtetett, így hát megtalálták azt, ami a kezük ügyében volt, az autókat.

A motorok CO2-kibocsátásának csökkentése az autótechnika minden „porcikáját” érinti, elméletben, gyakorlatban egyaránt. Mindent át kell gondolni, hol lehet a fogyasztáscsökkentésben akár csak tizedszázalékot hozni. Ezzel a hagyományos szénhidrogén tüzelőanyag-felhasználás növekedési ütemének mérséklését, egyes országokban felhasználásának abszolút csökkenését is el lehet érni.

A CO2-csökkentés tehát csak ürügy, a lényeg az energiahordozók felhasználásának a csökkentése? Talán.

Én egy további okot is vélek felfedezni. Az említett gépjárműveket érintő szén-dioxid-kibocsátás csökkentés törvényi előírása soha nem látott kutatás-fejlesztési, alapkutatási, technológiafejlesztési hullámot indít el. Hatalmas kapacitásoknak kell kiépülni, nagyon sok új állás jön létre, az alternatív hajtásmódok új iparágakat generálnak. Ez egy új technikai/technológiai forradalom kezdete. Globálisan a világot mozgatja meg, és ez nagyszerű.

Lehet, hogy a gépjárművekre vonatkozó szén-dioxid-előírás jobbára csak ürügy, és az egész a technológia forradalmát hivatott, törvényi ráhatással felgerjeszteni? Az energiahordozó-váltás kényszere a közlekedésben jelentkezik a legjobban. Ehhez a váltáshoz, ennek a globális problémának a megoldásához most van szükség kiművelt emberfők igen nagy sokaságára.

Talán valakik ezért találták ki „ravasz módon” a gépjárművekre vonatkozó CO2-előírást, hogy így adjanak a fejlesztésnek motivációt, egyben alapot munkahelyek százezreinek megteremtésére?

Dr. Nagyszokolyai Iván


hirdetés