A pénzügyi, gazdasági válság, már látszik, nem egyszerűen egy kibillenés, mely után viszonyaink, ha a válság elcsitul – esetleg kis lengéssel, de – visszatérnek a régi kerékvágásba. Nincs visszatérés, nincs már meg – csak eddig talán nem vettük észre – a régi kerékvágás. „És akkor majd ismét egyszerűek lesznek a dolgok, a válságra rossz álomként nézünk vissza” – ez még mindig sokak mai reménye, pedig nem más, mint hiú ábránd. „És a „boldog békeévekre”: majd nosztalgiával visszanézhetünk.” Visszanézhetünk, de már csak egy merőben új világból.

Azt, hogy mindez miként van máshol, biztosan nem tudom, de hogy az autósvilágban biztosan így van, annak legtágabb horizontján, és a testközelben lévőben is, azt sokan látjuk.

Megszületett a közlekedési törvény módosítása. Szellemével, sőt konkrét megfogalmazásaival, és vele együtt a még csak szóban közölt műszaki vizsga és zöldkártyavizsgálatokban beálló változásokkal, az eredetiségvizsgálat új körülmények közé vitelével és átalakításával, merőben új helyzet áll elő. Nincs mód a visszatérésre, átalakul ez a világ is. Van elfogadható indoka is, sőt számíthatunk arra, hogy ezek még csak az első lépések. Változik a technika és változik a társadalmi környezet is. Az állampolgár-bosszantó intézményeknek valóban el kellene tűnniük, a csak az államhatalom fitogtatását, a dolgok lebonyolítását, az állampolgár megvágását végzőknek (miközben korrumpálhatóak), nincs helyük a nap alatt. Lehet, hogy ez még ma naivitás, de legalább meg kell neveznünk az általunk gondolt helyes irányt.

Az autójavítók megéltek már számos technikai fordulatot, és annak következményeit vállalkozásukban. Csak néhányat hadd említsek ezek közül. Alig van ma rugóműhely, tekercselő, volt delejező is, karburátoros csak veteránban van, a klíma utólagos beszerelése is eltűnt, a hagyományos dízeladagolósokat is lámpással kell keresni, hol van ma már műszerfali műszerjavító? Ha sokaknak elszáll a zöldkártya, mert a technikai fejlődés is kihúzza alóluk a „szondát”, akkor más után kell nézni. Eszembe jut, hogy milyen heves tiltakozás volt a dízelek, mint mondták, szétpörgetése ellen. A koromszűrősöket már nincs értelme „szétpörgetni”, reméljük, nem is kell majd. Azt viszont meg kell nézni, hogy az elektronikusan irányított rendszerek tökéletesen bevetésre készek-e, vagy csak „ügyesek” segítségével szimulálják kontroll-lámpájuk működését.

Ha ezek hibája miatt bukik az autó, jobban kell majd koncentrálni a javításukra, illetve először a felkészülésre. Ha obédés a zöldkártya, a javítóknak sokkal több munkájuk lesz, mert nem lesz apelláta. A környezetvédelem szigorodásával új emissziótechnikai rendszerek jelennek meg az autókon. Ezek vizsgálatára, javítására is már ma kell felkészülni. Eklatáns példa erre az SCR-technika.

Szoktuk mondani, ha feltámadnának eleink, igencsak nem értenék a mai világot. Azt hiszem, hogy egy-két generáció múlva a napi gyakorlat autódiagnosztikáját, szervizműveleteit mi sem értenénk, ha majdan feltámadnánk.

Mindent, ami az autó körül van, azt azok, akik komolyan bajba kerültek – az autógyártók – alaposan átgondolják. Nincs már az autóban annyi pénz, mint volt valaha. A fejlesztés, a gyártás, a logisztika, a „humán erőforrás” és az alapanyag egyre drágább. A kereskedelmi tisztességtelen haszon, a vastagon fogó ceruzával írt szervizszámla, az alkatrészen a bőséges nyereség, zsíros biztosítói számlák talán lassan már a múlté lesznek. Mintha a márkaszervizek ceruzájának nem tört volna még ki a hegye.

Mindent át kell gondolniuk. Milyen nagy legyen a márkakereskedési hálózat, milyen más értékesítési csatornák vannak, mit vonjanak be közvetlen felügyeletük, tulajdonuk körébe, kinek adjanak szervizjogot, meddig tarthat az, hogy mondják „mindent a vevőért”, miközben a gyakorlatuk éppen az ellenkezője.

Nincs visszatérés a „boldog békeidők” gyakorlatához. Ebben ne reménykedjünk, ezzel ne számoljunk. Egy dolog lesz csak állandó, és ez a változás.