A dal szerint nehéz az iskolatáska, gyermekeinknek, unokáinknak a maga fizikai valóságában, és áttételesen is, ha valaki jól bent a korban kezdi viselni, de a demokrácia se könnyebb. Egy ügynek demokratikus úton-módon való rendezése a megszületéstől a pályára állításig a diktatórikushoz hasonlítva biztonságosabb. A diktatórikus lehet jó is, és rossz is. Nincs kontroll, esetleg kollektív bölcsesség a megalkotásában. Lehet jó, ha az alkotó valaki tudja a dolgot, jó esetben körültekintő és nem érdek, érdekcsoport felé részrehajló. A demokratikus út viszont garantál(hat)ja, hogy minden érdekelt legyen jelen a dolgok születésénél, véleményével gazdagítsa azt a közjó érdekében. Ha jól járják ezt az utat, csak jó lehet a végeredmény.

Ha jól csinálják!

Lehet ezt rosszul is gyakorolni? Szerintem, ma sajnos erre van a több példa. A kollektív bölcsesség és a mindenki mindenbe beleszólhat nem azonos. A mai apró részérdekek sérülése egy közeljövőbe néző megoldást fékeznek, sőt blokkolnak. A demokratikusnak mondott politika erői pedig, hatalmi harcukban – mert megragadnak mindent – a legjobb kezdeményezéseket is szét tudják zilálni. Legyen a demokratikus út, csak ez legyen, de okosan. Ma mindenki, mindenkit. Van úgy, hogy csak azért módosítanak, mert valakit ki nem állhatnak, csak azért módosítanak, mert ezt meg azt az érdek- és vállalkozási csoportot lehetetleníteni akarják.

Kell hogy legyen egy szakmai elit (a legjobb értelemben véve), aki előrelát, felül tud emelkedni a napi csatározásokon, és felvázol, megindokol egy fejlődési pályát a maga stációival. Az EU ebben sokszor könyörtelen. Szakmai közegben születnek meg jövőt meghatározó döntések, például a közlekedésbiztonságot illetően, és azt bizony erővel letolják a szakma, és ha kell, a nép torkán. Ne vegyük ezt elcsépelt közhelynek: a jövő generációinak érdekében.

A mi európai kitekintésben vett kisebb ügyeink, nekünk nagy ügyek. Bármihez nyúlnak, az ma sérti valaki érdekét. A politika terhe és felelőssége, hogy ezt vállalja. Teremtsen új helyzetet, ámde legyen körültekintő. Körültekintő az átmenetek kezelésében, az emberek sorsának alakításában. Felelőssége, hogy ne burjánozzék el az adminisztráció, ne „ezer” hivatalra darabolódjék. Agyára megy az embereknek, indokolatlan, csak azért van, mert valakik körömszakadtáig ragaszkodnak hivatalukért. Sajnos minisztériumi érdekek is akadályozzák számos ügymenet egyesítését. Akinél az információ, annál a hatalom, dehogyis adja.

Az ügy halálát jelenti egy hamis, a rosszul értelmezett demokráciában, ha a legszélesebb kompromisszumra kell törekedni. Gyakorlatilag ez kilúgozza az adott ügyet, az indulásnál még előremutató törekvések tartalmát.

Aki ezeket a sorokat olvassa, gondolom, hogy mindjárt eszébe jut néhány példa. A mi szakmánk már többéves távlatra visszamenően küzd a jogalkotással, sújtja a szükséges jogszabályok hiánya, és előrenézve a megoldás reményével, a kép nemigen kecsegtető. Azt nem tudom, hogy a „demokrácia” lassítja-e, vagy a „diktatúra” blokkolja.

Kezdeményezések voltak, vannak, ennek megfelelően a gyakorlat is módosult, de minden félbemaradt. Ha valami mégis megszületne, a várthoz képest félmegoldás lesz (az „egyablak”, nem az, amit joggal vár az autóstársadalom), és akkor, adj uram, de azonnal.

Tudomásul kell azt is venni, hogy szakaszok, korszakok lejárnak, véget érnek a technikában is, az ügyek kezelésében is. A szakma több vállalkozásának ez fáj, de kellő átmenetet kapva, belátják az átalakítás szükségességét.

Nehéz a demokrácia iskolatáskája, bizony sokan nem tudják az érettségiig elvinni, előbb esnek hanyatt miatta.