Akik sütésben, főzésben jeleskednek, tudják, nem lesz az igazi a legegyszerűbb étel sem, ha nem a recept szerinti belevalóval készül. Sztárséfeket, ha kérdeznek, az alapanyagok meghatározó fontosságát hangsúlyozzák. Szinte bárminek a jósága, tökéletessége a belevalókon múlik. Pontosan az, ami kell hozzá, nem több és nem kevesebb. És máris a szakmánknál vagyunk. A látszólag belevaló alkatrészek és a csak egy-két paraméterében eltérő üzemanyagok alkalmazása – sokan megtapasztalták – nagy veszélyt rejt magában. „Az elmegy ezzel is, de legalább olcsó; jó az ár/érték aránya” megközelítés nemcsak, hogy nem hozza a várt eredményt, hanem káros következményeivel biztosan számolni kell. A motor-, illetve autógyártó által előírt belevalók műszaki tartalma, minősége meghatározott. Szíjak, szűrők, olajok, tömítések „belevalóságából” ha minőségi engedményt adunk, annak meghibásodásából eredő következmény láncolatos szerkezetrombolás lesz.

Ki lát bele egy szűrőházba, szíjszerkezetbe, ki tud tapintással olajminőséget megállapítani? Senki. Mindezt az is tetézi, hogy sokszor a látszólagos azonosság különböző, típusfüggő beltartalmakat hordoz. A motor csapágyainak élettartama (beleértve a turbótöltőt!), a motor kenési rendszerének tisztántartása a motorolaj „szabott” minőségétől függ. A common rail működési biztonságának kritikus eleme, hogy egy rokon területről hozzunk példát, a tüzelőanyag-szűrő. Itt is igaz: csak a belevalót!

Amikor az Autótechnika jelen számának fő témakörét, a kenőanyagokat meghatároztuk, volt szakmai félelmem: vajon az olajforgalmazó cégek kenéstechnikai, tribológiai szakemberei nem fognak-e szárazon, olvasóelrettentő jelölés tengerükben elveszni és egymást ismételgetni?

Kellemesen csalódnom kellett, és a kedves olvasó sem fog csalódni szakanyagaikat elolvasva.

A motor- és hajtástechnika fajlagos teljesítményjellemzőinek a növekedése, a korábbinál nagyobb hőmérsékletek és nyomások pillanatra sem hagyják nyugton a kenőanyagok fejlesztőit. A fokozott követelményeket tovább sokszorozzák a kipufogógáz-utókezelő reaktorok élettartam-követelményei, a részecskeképzési hajlam csökkentése és a kenőanyag-csereperiódus meghosszabbítása.

A motorolajra régóta használt és nagyon helyénvaló megnevezés, miszerint a maga speciális jellemzőivel egy az alkatrészek sorában. Méretét, legyen ez a viszkozitás, anyagát, illetve anyagösszetételét, nyomás- és hőigénybevételét illetően egy igazi alkatrész. Egymásnak ellentmondó követelményeket kell teljesítenie, így kompromisszumokra is kényszerül. Hol nincs ez így? A szilárdság, a kopásállóság, a rugalmasság, a csillapítás és a tömeg gyakran csak egymás kárára optimalizálható.

Ha a kenőolaj alkatrész, akkor egy gépészeti, tribológiai rendszerbe kell illeszkednie és nem lehet, illetve egyre kevésbé lehet – még korlátozottan is – univerzális. Motorra, hajtóműre szabott kenőanyagok korát éljük, melyek kategóriateremtők.

Szerzőink elsősorban erre mutatnak rá. A „10W-30 mindent visz” szerelői „tudásnak” reméljük, vége (a motorok és az ügyfelek érdekében).

Csak a belevalót, a gyári előírásnak megfelelőt kapja meg! Jó lenne ezt az elvet mindenütt érvényesíteni. Rendeletekben, tananyagokban, szakemberekben az élet több területén.

Csak a belevalót!