140 év gázadás – Az autós közlekedés magyar szabályozása

Idén különleges együttállást ünnepel a magyar közlekedéstörténet. 140 éve indult útjára Carl Benz első szabadalmaztatott gépkocsija, de pontosan 125 esztendeje annak is, hogy a budapesti rendőrfőkapitány megelégelte az utca káoszát, és kiadta az első hazai automobil-rendeletet. A technikai forradalom és a jogi keretek születése között eltelt évtizedek a 15 km/órás pesti száguldástól a biztonsági öv kötelezővé tételéig vezettek. Most, fél évszázaddal a ma is érvényes KRESZ életbe lépése után, egy újabb reform küszöbén tekintünk vissza Hatschek Béla „mozdonykocsijára” és a magyar autózás hőskorára. Dr. Négyesi Pál járműtörténész írása.

140 évvel ezelőtt, 1886. január 29-én szabadalmaztatta Carl Benz német mérnök az első kereskedelmileg sikeres, belsőégésű motorral hajtott gépkocsit, avagy ahogyan ő hívta: Motorwagent. Benz annyira büszke volt találmányára, hogy éveken át az összes általa épített járművet Patent Motorwagennek (szabadalmazott motorkocsinak) hívott. Az automobil az 1889-es Párizsi Világkiállításon indult hódító útjára, s három évvel később már az Osztrák–Magyar Monarchiában is megjelent. Bécsben egy patikus, Budapesten egy optikus volt az első ismert tulajdonos. Utóbbi, Hatschek Béla 1892. november 26-án kapott engedélyt, hogy „Benz nevű mozdonykocsiját”, amely a „közbiztonság igényeit kielégítőnek találtatott” használhassa. Egy 1893-ban kelt Benz prospektusból kiderült, hogy Hatschek mellett Kalocsa Róza, az első magyar diplomás tanítónő is Benz autót használt.

Gróf Zichy Béla Rezső Mercedes típusú személygépkocsija 1905 körül. #41740 Fotó: Fortepan / Zichy

Egy 11/18 HP Renault az első magyar kiskocsi versenyen 1912. június 5–8. között. A volánnál Vértes Vilmos, mellette Cocron János, Helios munkatársa, Atkári István pneu szerelő. Karosszériáját Glattfelder Dezső budapesti autókarosszéria gyáros készítette. #133336 Fotó: Fortepan / Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / Témagyűjtemény / Vértes Vilmos István gyűjteménye | Leltári jelzet: MMKM_TEMGY_78_37

Az első ismert forgalmi engedély kiadására 1897 tavaszán került sor, amikor Törley József, az ismert pezsgőgyáros felkérte Budapest Székesfőváros Tanácsát, hogy vizsgálják meg Benz gépkocsiját: „alulírott hivatal f. évi április hó 3-án próba menetett rendezett, tekintettel a kocsi használhatósága, kezeltetése (?) és járóképességére nézve, a Fővám tértől kiindulva a Ferencz József híd, Gellért-rakpart, Albert út és Lánczhidon keresztül, Dorottya és Váczi utczán át az Újváros házig. Ezen próbamenet alatt, melyet szűk utakon, s nagy emelkedésben s a balparti oldalon a legnagyobb déli közlekedés idejében tartottunk, a kocsi tökéletes kormányozhatás könnyű kezelés, járóképesség és szabályozhatás tekintetében megfelelőnek találtatott és a közbiztonság szempontjából is használhatónak bizonyult”. A tanács kiadta a „használati engedélyt oly feltétel mellett …, hogy annak vezetője csakis a motorkocsi kezelésében megvizsgált egyén lehet, s az esetleges személyváltás esetén ez a székesfőváros mérnöki hivatalánál bejelentendő, hogy a kezelésben megvizsgáztatható legyen”. Azaz ekkor még nem a gépjárműveket, hanem a sofőröket vizsgáztatták.

A Széchenyi Lánchíd pesti hídfője 1904-ben, háttérben a budai vár. #277714 Fotó: Fortepan / Deutsche Fotothek / Brück und Sohn

Ford 18 / 24 HP special egyedi építésű sportkocsi a pesti alsó rakparton 1913-ban, a Duna túlpartján a Várkert rakpart házai. A volánnál Vértes (később Vértessy) Vilmos, mellette Baráth Leó László, a gépkocsi építtetője és tulajdonosa. #133359 Fotó: Fortepan / Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / Témagyűjtemény / Vértes Vilmos István gyűjteménye

Az első szabályrendelet

A budapesti rendőrség vezetője 125 évvel ezelőtt, 1901 júniusában elérkezettnek látta az időt az automobil-közlekedés rendszabályozására: „Tekintve, hogy ez ideig sem székesfővárosi szabályrendelet, sem miniszteri rendelet az automobilokkal való közlekedés tárgyában nem adatott ki – azt a 17.902/fk. 1901. sz. a. kibocsátott főkapitányi rendeletemmel szabályoztam. E rendelet értelmében minden automobil műtanrendőri próbának van alávetve és csakis oly automobillal szabad a székesfőváros területén közlekedni melyet a szakbizottság forgalomképesnek nyilvánít”. A szakbizottság egy műegyetemi tanárból, a Magyar Automobil Club egy tagjából és egy rendőrből állt. A rendeletben többek között meghatározták a maximális sebességet is: szélesebb utcákban 15 km/óra, keskenyebb utcákban 10 km/óra, kültelki utakon 30 km/óra volt a limit. Fontos kitétel volt, hogy „olyan automobillal, melynek jelző kürtje használhatatlan, a fővárosban járni tilos”.

A rendeletben szó esett rendszámról is. Ez egy egyszerű folyószám volt, amelyet kezdetben ecsettel mázoltak fel az autó elejére. Pár évvel később külön rendeletben határozták meg a rendszámtábla paramétereit, ám ez nem akadályozta meg a tulajdonosokat, hogy maradjanak a kézműves megoldásnál.

1924 körül. #9778 Fotó: Fortepan

A gépjárműállomány növekedéséről Budapesten ismert átfogó áttekintés: 1902-ben csupán 75, 1908-ban már 374 automobil volt forgalomban a fővárosban.

A gépjárműközlekedés szabályozása az Osztrák–Magyar Monarchiában

1909-ben megszületett az első nemzetközi gépjármű-közlekedési egyezmény, amelyhez az Osztrák–Magyar Monarchia is csatlakozott. 1910-ben 57000/1910. BM szám alatt jelent meg az első összefoglaló közúti rendszabálygyűjtemény, az ős-KRESZ. A rendkívül alapos jogszabály a Rendeletek Tárában 80 oldalt foglal el. A cél az volt, hogy „a gépjármű biztos működésű és oly módon elrendezett készülékkel legyen felszerelve, hogy e készülékek a lehetőség határain belül elhárítsák a kigyúladás avagy robbanás minden veszélyét; ne rémítsék el zörejükkel a hátas vagy igavonó állatokat, ne adjanak semmi okot a forgalom veszélyeztetésére”. A műszaki követelmények között szerepeltek az első lámpák (hátulra csak a rendszám megvilágítására szolgáló lámpa kellett), a biztonságos fék és a hangos kürt is. Létrejött az Országos Automobil Szakértő Bizottság, amely a műszaki vizsgáztatást koordinálta és felügyelte. Az országot gépjárműkerületekre osztották, s minden kerületbe delegáltak vizsgáztatásban jártas szakértőket. Az új rendszám, amelyet már nem lehetett kézzel a gépkocsira festeni a gépjárműkerület jelzéséből (pl. a római I, II, III Budapestre utalt) és egy folyószámból állt.

1908. #224704 Fotó: Fortepan / Dr. Hegedűs Tibor

Ezt a csehszlovák Nesselsdorfert egy vidéki arisztokrata használta 1908 körül, így nem kapott rendszámot. #217361 Fotó: Fortepan / Pakots Zsolt

Egy Ford Model T a Városligetben 1915-ben, háttérben a Kis Színkör. #54915 Fotó: Fortepan / Párdányi Miklós

Karácsonyi ajándékok pakolása a Fővárosi Gázművek teherautójára az Andrássy út 10. előtt 1914-ben. Az 1910-ben bevezetett szabályozás nem tett különbséget a személy- és teherautók rendszáma között. #256091 Fotó: Fortepan / Országos Széchényi Könyvtár / Müllner János

Már ekkor többféle jogosítványt adtak ki az erőforrásnak megfelelően: a sofőr robbanómotoros, gőzgép vagy elektromotorral szerelt autót vezethetett. Ezeken belül kétféle alkategória volt a motor teljesítménye szerint.

A maximális menetsebességet is módosították, s külön kítértek arra, hogy csordákkal való találkozásnál, illetve nagyobb utcai csoportosulásoknál le kellett lassítani.

A büntetési tételeknél a legsúlyosabb kihágásnak az érvényes forgalmi engedély nélküli vezetést tartották – ez akár 15 napig tartó elzárással járt és 200 koronás pénzbüntetéssel. Ehhez képest, aki túl gyorsan haladt, annak „csak” pénzbüntetést kellett fizetnie.

A személygépkocsiban hátul balra IV. Károly magyar király, jobbra Attems Márius gróf dalmáciai helytartó a trieszti Piazza dell'Unita d'Italián (Piazza Francesco Giuseppe) 1917-ben, háttérben a Palazzo del Lloyd Triestino (később Friuli-Venezia Giulia autonóm tartományi központ). #212799 Fotó: Fortepan / Österreichische Nationalbibliothek

Megjelentek a közlekedési jelzőtáblák is – igaz ekkor még csupán négy (veszélyes útkereszteződés, vasúti átjáró, éles kanyar és bukkanó).

Jelzőtábla a Szolnok és Szajol közötti főúton 1935-ben, balra a Tisza gátja. Az 1930-as jogszabályban már számos jelzőtábla szerepel. #73119 Fotó: Fortepan / Lissák Tivadar

A Hungária körút az Ajtósi Dürer sor felé nézve 1949-ben, jobbra a Hungária körút 172. #33624 Fotó: Fortepan / Kovács Márton Ernő

A Közraktár utca 1952-ben, balra az Elevátor-ház maradványa. #17945 Fotó: Fortepan / Magyar Rendőr

A Fővárosi Köztisztasági Hivatal Közúti Jelzőtáblagyártó üzem dolgozói 1975-ben. #170856 Fotó: Fortepan / Péterffy István

Az 1910-ben bevezetett rendelet az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlását követően is hatályban maradt – különböző kiegészítésekkel, például 1926-ban rendeletet hoztak az utcai forgalomban közlekedő gyermekek védelmére.

Untermüller Ferenc, a Terézvárosi Torna Club motorkerékpár-versenyének 25 éves indulója, egy szabálytalan előzési manőver közben nagy sebességgel egy szembejövő autónak ütközött és szörnyethalt a megyeri 12-es kilométerkőnél 1925 októberében. #20665 Fotó: Fortepan

Autósmementó a Balatoni műúton Lepsénynél 1935-ben. #223341 Fotó: Fortepan / Róna Annamária

A baleseti helyzetről már írtunk korábban a forgalombiztonság kapcsán. Ehelyt csupán a Központi Statisztikai Hivatal 1928-ban tanulmányát idézzük, amelyben összesítették az országban bekövetkezett közlekedési baleseteket. A 4660 eset több, mint fele motoros járművel következett be. Összesen 1238 összeütközést, 720 gázolást és 504 „egyéb” okot jegyzett a statisztika – a helyszínek között természetesen Budapest vezetett. A jelentésből ugyan hiányzik, de a korabeli sajtóból tudható, hogy a gázolások egy része azért következett be, mert a gyalogosok elővigyázatosság nélkül léptek le a járdáról, nem számítottak a gyorsan közlekedő autókra. A vidéki összeütközések egyik oka az volt, hogy a szekérrel közlekedő atyafiak rosszul mérték fel a közeledő automobil sebességét.

Egy Fiat Balilla telibe talált egy jelzőtáblát a valkói Szabadság úton 1944-ben, jobbra a Széchenyi utca torkolata. #72856 Fotó: Fortepan / Lissák Tivadar

A Közlekedésrendészeti Kódex

Az 1920-as évek közepére a gépjárműtechnika fejlődésével egyértelmű lett, hogy az 1909-es egyezményre ráfért egy frissítés. Párizsban új nemzetközi egyezmény született a közúti közlekedés szabályozására 1926-ban. Három évvel később Magyarország is bevezette az új szabályozást, ez lett a 250000/1929-es Belügyminisztériumi Rendelet, avagy a Közlekedésrendészeti Kódex, azaz a mai KRESZ elődje. Az 1930. január 1-jén életbe lépett szabályozás a korábbinál jóval aprólékosabb volt. Néhány részlet: lakott területen belül a megfelelő gumikkal felszerelt gépkocsi akár 40 km/óra sebességgel is közlekedhetett; mivel index még nem létezett, ezért karjelzésekkel kellett az irányváltást jelezni; a kihágások közül viszont továbbra is hiányzott az ittas vezetés.

Egy női sofőr valószínűleg Vas megyében 1930-ban. Ugyanis a rendszámban az O betű a szombathelyi gépjárműkerületre utal. #160089 Fotó: Fortepan / Kurutz Márton

A miskolci Széchenyi utcán 1931-ben, a Kazinczy utcától a Sötétkapu felé nézve. #43837 Fotó: Fortepan / Vojnich Pál

Az 1929-es rendelet majdnem annyi ideig élt, mint elődje. Közben volt egy világháború, több rendszerváltás, számos rendszám-módosítás.

A szabályokban 1941-ben következett be az első lényeges változás, amikor Magyarország is áttért a jobboldali közlekedésre.

Muki villamos a Széll Kálmán téren 1941-ben. #71738 Fotó: Fortepan / Lissák Tivadar

Az 1950-es évek

Dacára annak, hogy az 1950-es években a magántulajdonú gépkocsihasználatot szinte teljesen betiltották, a KRESZ kétszer is módosult. Először 1950-ben hoztak új rendeletet, amely alig három évig maradt hatályban. A következő, 1/1953 BM rendelet már hosszabb kort – 8 évet – élt meg. Lakott területen már 50 km/óra sebességgel lehetett közlekedni és a régies hangzású „járómű” kifejezés helyébe a „jármű” lépett.

A C rendszámot olyan állami autókon használták, amelyet nem állíthatott meg rendőr. A fotón egy Ford 1952-ben. #13008 Fotó: Fortepan / Szent-tamási Mihály

Egy Wartburg az 1. kerületi Hunyadi János úton, szemben balra fent a Mátyás-templom és ettől jobbra a Halászbástya. #285780 Fotó: Fortepan / Gara család

A fotós egy nagyon ritka pillanatot kapott el: 1956. október 23. és 1957. május 23. között olyan rendszámokat adtak ki, amelyekre a Magyar Népköztársaság címere helyett a Kossuth címert festették fel.

Az Andrássy úton meglehetősen gyér volt a forgalom 1954-ben. A háttérben látható Škoda sofőrje ezért is dönthetett úgy, hogy simán megfordul az úton. Ezt ma már nemigen merné megpróbálni. #79950 Fotó: Fortepan / UVATERV

A mai KRESZ

1957-től kezdve enyhültek a gépkocsivásárlás feltételei. A lendületesen növekvő állomány miatt 1963. január 1-től ismét új KRESZ lépett életbe, amelynek értelmében lakott területen belül már 60 km/órával lehetett robogni, lakott területen kívül nem volt limit. 1965-től a motorkerékpárosokat bukósisak viselésére kötelezték.

Egy oldalkocsis Pannónia motorkerékpár a szegedi Mars (Marx) téren 1976-ban. #199115 Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán

1968-ban írta alá a Magyar Népköztársaság a Bécsi Közlekedési Egyezményt, amely többé-kevésbé egységesítette az egyes országok közötti közlekedési szabályokat.

Műszaki vizsgára várakozó személyautók a 9. sz. AKÖV telep bejárata előtt Kecskeméten, a Csáktornyai utca 4–6-nál 1967-ben. #65583 Fotó: Fortepan / Magyar Rendőr

Budapesti Gépkocsivezetőképző Iskola az MHSZ (Magyar Honvédelmi Sportszövetség) központi gépjármű telepén, a XIII. kerületi Dagály utca 11-ben 1964-ben. Sofőriskolák már az első világháború előtt is léteztek, de a gépjárművezetők képzését az állam az 1960-as évektől gyorsította fel. #118332 Fotó: Fortepan / MHSZ

Még évekbe telt, amíg az új, ma is érvényes KRESZ megszületett. Az 1/1975. (II.5.) számú KPM-BM együttes rendelet, éppen fél évszázada, 1976. január 1-jén lépett hatályba, ebből az alkalomból a hatóságok „Mi az új a KRESZ-ben” címmel 500 ezer darab kiadványt osztottak szét.

Az M1–M7-es autópálya kivezető szakasza Budaörsnél 1966-ban, szemben a Károly király úti felüljáró. #9880 Fotó: Fortepan / UVATERV

Az M1–M7-es autópálya közös szakasza Budaörsnél 1972-ben, Budapest irányába nézve. #87662 Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

Magyarországon már 1964-ben átadták az első autópályát, de csak az új KRESZ-ben szabályozták a legális sebességhatárt.

Vadász Éva manöken a biztonsági öv kötelező használatát népszerűsítő reklámfotón 1977-ben. #195066 Fotó: Fortepan / Bojár Sándor

További érdekesség, hogy kötelezővé tették a biztonsági öv használatát a személygépkocsi első ülésén utazó személyeknek, továbbá nem lehetett hat éven aluli gyermeket szállítani a személygépkocsik első ülésén.

Egy rendőr dobogóról irányítja a forgalmat a Kálvin téren 1948-ban, háttérben a Magyar Nemzeti Múzeum. #16472 Fotó: Fortepan / Magyar Rendőr

Közúti ellenőrzés a 7-es főúton Érdnél 1955-ben. #18097 Fotó: Fortepan / Magyar Rendőr

Traffipax az örkényi Fő utcán (5-ös főút) a Hunyadi utca felé nézve 1969-ben. #179629 Fotó: Fortepan / Bojár Sándor

Közúti ellenőrzés Lentiben a Templom tér közelében, a Kossuth úton 1972-ben. #65953 Fotó: Fortepan / Magyar Rendőr

Azóta ugyan közel negyven kisebb-nagyobb módosításra került sor, de az alapok változatlanok. A hírek szerint idén érkezik az új KRESZ, amelyet már lehet véleményezni.

Köszönjük Ocskay Zoltánnak a #20665-ös számú kép háttértörténetéhez nyújtott segítségét.
Írta: Dr. Négyesi Pál járműtörténész
Képszerkesztő: Virágvölgyi István
A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg.
Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/autos-evfordulok