A magyar mérnök- és szakmunkás-képzésről

Vezetői összefoglaló

„A kutatás célja, hogy bemutassa a magyarországi járműipari szakoktatás helyzetét és annak kapcsolódását a közúti járműipar munkaerőpiacához. A közúti járműipar világviszonylatban az egyik legjelentősebb húzóágazat, a feldolgozóipar csúcsának tekinthető komplexitása, volumene és GDP-arányos hozzáadott értéke alapján egyaránt. Az ágazat kiemelkedő szerepét és magyarországi gazdasági pozícióit felismerve a magyar kormány kiemelt ágazatnak minősítette a járműipart, így az ágazatot rövidtávon válságkezelő intézkedésekkel, hosszabb távon pedig a versenyképesség javítását elősegítő intézkedésekkel segíti. Ennek része jelen kutatás is, melynek célja, hogy az ágazatban alkalmazott munkaerő képzettsége minél jobban megfeleljen a munkaerő-piaci igényeknek.
Napjainkra alapvetően átalakult az iskolarendszerű képzés szerkezete, amely egyre inkább eltér a munkaerőpiac elvárásaitól. Az oktatási expanzió eredményeként a képzés eltolódott a magasabb iskolai végzettség irányába, miközben a szakiskolai képzésben résztvevő tanulók száma egyrészt csökkent, másrészt érvényesült bizonyos szelekciós mechanizmus is, ami azt eredményezte, hogy döntően a gyengébb képességű diákok maradtak a szakképzésben. Ezt a helyzetet több jelenség párhuzamosan befolyásolta. Egyfelől a munkaerő-kereslet és -kínálat szakmastruktúra szerinti eltérése következtében strukturális feszültségek alakultak ki a munkaerőpiacon: sem a szakképzés, sem a felsőoktatás nem reagált gyorsan az új ágazati igényekre a kilencvenes években. Másfelől a munkaerőpiacra kilépő fiatalok tudása és alkalmazkodóképessége jelenleg sok esetben olyan alacsony szintű, amit nem fizet meg a munkáltató, emiatt évek óta visszatérő problémaként jelenik meg a szakmunkáshiány. Összességében nem egyes iparágak szakma-specifikus gondjáról van szó a járműipari szakoktatás és a munkaerőpiac igényei összevetésekor, hanem annál általánosabb jelenségekről, és csak kisebb részben befolyásolják azt ágazat-specifikus folyamatok.