Honda X-ADV 750 menetpróba (RH21 típus)

Ezzel a típussal már harmadszor találkozom, és mindig szívesen ülök rá. Első alkalommal azt a kérdést tettem fel, hogy „minek nevezzelek”. Most már tudom, hogy nem megnevezni kell, hanem menni vele, és élvezni azt, amit tud. Azt találtam ki rá, hogy ha egy túraendurót és egy nagyrobogót egyedül (együtt) hagynak a garázsban egy éjszakára, akkor valami ilyesmi születik.

A tervezők mindkét kategóriából mentették ebbe a pozitívumokat. Legalábbis oly módon, hogy terepesebb, mint a nagyrobogók, az üléspozíció valahol a két kategória között van, a motor ereje megfelelő, és nagyon szimpatikusan adja le a teljesítményét. Persze nem sportmotor, de a motor mégiscsak 750-es, és a nyomatéka ennek megfelelő. A gyár szerint azzal próbálták megkönnyíteni az alacsonyabb pilóták dolgát – márminthogy leérjen a lábuk – hogy az ülés első részét elkeskenyítették, mert a gép magassága inkább a túraendurókhoz áll közelebb. Jelentem, a helyzet nem sokat javult, azonban az ülés kényelme romlott. De összességében kijelenthető, hogy jó vele motorozni, és ennek oka nem csak az eltalált üléspozíció – és itt a túrázás szempontjából vizsgálom a helyzetet – hanem a motorkarakterisztika és a kulturált motorműködés. Az indítógomb megnyomásakor azonnal indul, és szimpatikus, diszkrét dörmögés érkezik lentről. Ez csak erős gyorsításnál fokozódik, aztán az előzés befejeztével ismét megnyugszik. A blokkban lévő két kiegyenlítő tengely hatékonyan nyomja el a kéthengeres, 270° forgattyúszögű motor rezgéseit. Ami a túrázást segíti ezen kívül, az például az állítható szélvédő – az állítás egyszerű, de csak álló helyzetben tanácsos megpróbálkozni vele – és a DCT automata váltó. A motor teljesítménye – 58 lóerő – nem egetverő, de a normális motorozáshoz elegendő. Autópályán nem éreztem magam a tápláléklánc legalján, és az emelkedőket is könnyedén letudtuk. Persze mindezt az engedélyezett sebességtartományban tessék értelmezni.