Honda GB350S menetpróba

Vagy mégsem? Hiszen erre az van írva, hogy Honda… De nekem a jó 60 évvel ezelőtti angol motorokat juttatta eszembe már első ránézésre. Aztán ez az érzés később még fokozódott. Ugyanis mellé álltam egy Royal Enfield 350-nek…

Ott állt előttem egy Motorkerékpár (így, nagy M-mel), amelyen semmi különös nincs. Egy henger, 350 köbcenti, léghűtés, semmi extra – eltekintve a LED-es világítástól és néhány ma már kötelező dologtól – és a maga egyszerű valójában mutatja az erényeit. Amelyek elsőre nem is biztos, hogy láthatók. Hacsak az egyszerűséget nem tekintjük annak. A motor kifejezetten szépen van megcsinálva. A magasra nyúló, hosszúlöketű, léghűtéses henger, a fényes fekete blokk a fémesen csillogó csavarokkal, az egyszerűséget hangsúlyozó tank-ülés kombó, az első ránézésre retrós lámpa és kilométer-óra – amely természetesen LED-es világítást tartalmaz, a sebességmérő pedig diszkréten informál bizonyos adatokról a kerek műszer szélén kialakított kis kijelzőpanelen, ami elárulja, hogy itt bizony komputer van a háttérben. Fordulatszámmérő nincs. A kerekek természetesen könnyűfém öntvények, a kialakításuk diszkréten utal arra, hogy ők küllősek akartak lenni, csak hát ez a modern világ… Így csak utalnak a küllőkre. A kipufogó matt szürke, de a krómozott borítólemez mutatja, hogy igen, tudjuk, ez elvileg végig krómozott kellene hogy legyen, de hát…