Az erő vele van

Az az igazság, hogy először azt akartam írni: Az ördög maga. Mert ez a motor szerintem szinte alvilági jelenség. A Yamaha is így jellemzi: The dark side of Japan (Japán sötét oldala). Olyan fantasztikus erőcsomag, hogy megérdemli a szélsőséges jelzőket. Kezdjük egy adattal. Egy lóerőre 1,3 kg tömeg jut! Ha én ráülök, még mindig 1,95 kg! Ez már közelíti a versenygépek adatait. No meg a csúcssportkocsikét. Például a Bugatti Chiron megfelelő értéke: 1,33 kg/LE (utas nélkül).

Mi következik ebből? Igen, orbitális menetteljesítmények. A gyorsulást 100-ig nem is mondom, ekkor még javában elsőben vagyunk. 200-ig 8 másodperc! És minden fokozatban érezni a brutális őserőt. A hang pedig… Ez nem a szokásos bársonysimaságú négyhengeres zúgás. Ez valami pokoli hörgés, morgás. Ennek a titka pedig az úgynevezett Crossplane motor (magyarul: keresztsíkú). Ez már az R1-nél is így volt.

Vagyis az, hogy a főtengely nem 180°-ban van elékelve, hanem 90°-ban következnek a forgattyúcsapok. Ettől a hangja hasonlít a V4-esek egyenlőtlen dörmögéséhez, de itt valami brutálisat élhetünk át. A gyújtások nem egyenletesen vannak elosztva, ettől állítólag a kissé hosszabb gyújtásszünetekben megtapad a versenymotor hajtott kereke, és kicsit később jön a bukás. De ez elvileg utcai gép! Ennek némileg ellentmond a fedélzeti elektronika „Track” állása, ami a versenypálya-használatot támogatja. Köridőmérés és egyéb finomságok. És még valami. Eleinte nem is figyeltem annyira a fordulatszámmérőt, de később érdekeset láttam.