A csavarok születése

Az előző számunkban megjelent „Köszönet a menetért” – természetesen csavarmenetért – cikkel sorozatot kezdünk. A szerző szakavatott a javából, munkájának napi gyakorlata a csavarok világában zajlik. Stílusa egyéni, írása rendkívül olvasmányos, miközben sok ismeretet lop be az agyunkba. Olvassuk a cikksorozat második tagját!

Életem a csavarok, anyák, alátétek bűvöletében telt, emlékszem gyerekkoromból a horganyozóból frissen érkezett csavarok savas, savanykás illatára vagy épp a Csívből vagy a Technocarból érkezett natúr, fekete, olajos csavarok szagára. Ezek a szagok másoknak semmit sem jelentenek, de nekem az otthon illata. Emlékszem, hogy mennyi és mennyi csavart kellett szétválogatni gyerekként, ami ömlesztve érkezett, emlékszem, mennyire utálatos volt, de visszagondolva kellemes, jó emlék, azonban gyerekkorom szép emlékei mind a múlt homályába vesztek. Már nem jön csavar a galvanizálóüzemből, már nem jön olajtól bűzlő csavar a csavargyárból, hanem egyszerűen csak megrendeljük valamelyik európai központból. Igen, szándékosan írok központot, mert mint európai csavargyártás kis híján megszűnt, az olcsó, mindent elárasztó kínai kötőelemek miatt. De talán öröm az ürömben, hogy így legalább minden elérhető könnyen, egyszerűen és olcsón. Nincs szükség a natúr csavarok galvanizálására vagy egy esetleges nagyobb rendelés több országból való beszerzésére. Az európai gyártás szétverésének kezdete körülbelül a 90-es évek elejére tehető.