A "csináld magad" ügyfél és az autószerelő

Amit most elmesélek, nem lesz hosszú és szokásomtól eltérően, nem lesz tele diagnosztikai szakszavakkal sem. Mindösszesen csak egy érdekes, lehet mondani, meglepő fordulatokkal tűzdelt eset jött felém. Tanulságos és megdöbbentő!

Szokásos hétvégi szombatunkat múlattuk éppen, be volt jelentkezve egy Renault Trafic kisbusz. Meg is jött, a tulajdonos vázolta a helyzetet. Az EGR-szelep van letárolt hibaüzenetként. Előzmény: két javító próbálta orvosolni a dolgot. Kezdeném az első és számomra még a mai napig legérthetetlenebbel. Renault márkaszervizben kiolvasták a hibát, kitörölni nem lehetett. Közölték a tulajjal, hogy 75 ezer a szelep ára, ezt bizony ki kell cserélni. És kész a diagnosztika. Még a motorháztetőt sem nyitották fel a tulaj elmondása szerint. Tudom, hogy egy márkaszerviznek több tekintetben kötött a keze, nem javítgat, cserél, de ez akkor is kevés.

Látván a hozzáállásukat, nem szerette volna ezt a 75 ezret a vakok javára kifizetni. Eljött onnan. Aztán a következő állomás egy márkafüggetlen szerviz volt. Most tessék kapaszkodni, ugyan ez volt az ügykezelés. Hibakódolvasás és EGR-szelep cserére javaslat.

Ezzel eddig nincs bajom, mert diagnosztikával indítunk, ha van hibakód, azt kiolvassuk. Azt is tudjuk, hogy csak erre nem lehet, nem szabad hagyatkozni, mert bevisz az erdőbe. A bajom ott kezdődik, hogy a fenti esetekben a szerviz semmi további mérést, semmi hibafeltáró szerelést nem végzett! Közölte az árat, és kész.Szegény tulaj mit tegyen, elment egy bontóba és hozott egyet 45-ért. Ez mégiscsak barátibb ár.

A baj számunkra itt kezdődik: „csináld magad” alapon ő maga ki is cserélte. A hibakódot pedig minekünk kellett volna kitörölni, de azt nem lehetett, mert a csereszelep se hozta a várt eredményt. Kedves olvasó, ugye nem fog meglepődni, ha azt mondom, hogy a 75 ezres se lett volna jó. Ugyanis a hiba valószínűsíthetően teljesen máshol van, hisz a szelep jól működik, nyit meg zár, nem szorul, a potenciométere is szemmel láthatóan jól működik, ezt ellenőriztük élőadatban. Szóval, itt kell kezdődnie a hibakeresésnek, ami ki tudja, mennyi időt fog felemészteni. De a tulaj azt mondta, hogy ő visszarakná az eredeti EGR-szelepet, a bontottat meg visszaviszi, hogy a pénzénél legyen. A csináld magad szerelő kiszerelte és visszarakta a régit. (A mai napig nem tudom megmondani, hogy miért engedtük neki, hogy ő szerelgessen. Végül is az ő kocsija. De hát akkor most ezt ki csinálja, ő vagy mi? És hogy kérünk el fizetséget így? Ez csak később esett le.)

Ezen a kocsin van EGR-hűtő is. Ennek van egy működtető vákuumdobja, ami nyitja, csukja a megkerülő szelepet, ami a kipufogógázt tereli be a hűtőbe. Ezt vizuálisan beazonosítottuk. Rettentően rossz helyen van, szinte az egész elejét szét kell venni a kocsinak, a szívósor alatt van. Na! A tulaj azt közölte, hogy majd ezt maga végzi el. Ám legyen, gondoltuk. És ezzel a lendülettel el is viharzott. Múltak a napok. Telefon csörög, a Trafic tulaj a vonal másik végén. Megkért, hogy menjünk el hozzá, mert ő már lebontotta a kocsi elejét, és akkor itt van a kérdéses vákuumkamra. Mit kell ezzel tenni? És itt már kezdett a dolog számomra kicsit kellemetlennek tűnni, hogy mit is keresünk mi itt. Na, de nézzük a vákuumcellát. A mozgatórúdját se kézzel, se semmivel nem tudtuk megmozdítani. Ez bizony megragadt. További bontást igényel, és ki kell pucolni. Majd ismét elviharoztunk onnan. Mondanom sem kell, a tulaj megoldja, hisz ő is elmondása szerint autószerelő iskolát végzett. Ám legyen. És még mindig kiabált a fejemben a hang, csak nem értettem, mit kiabál. Ismét eltelt pár nap. Csörög a telefon, a Renault gazdi szólt bele, hogy kész van, de elvinné, mert a MIL-lámpa az még világít, töröljük ki a hibát belőle. Épp volt rá időnk. Jött is. Kitöröltem a hibát és tettünk egy tesztutat, lassabban is, tempósan is. A hiba az első kilométereknél nem jelentkezett, de talán mondanom sem kell, hogy elköszönésünk után, mire a kocsi hazaért, már vissza is írta a hibát.

Vállalkoztam egy utolsó diagnosztikára. A kérés szokásos, minden szerelő ismeri: a kocsi csak egy napot tud maradni, és ne szedjem szét, mert másnap kell. Ez egy lehetetlen vállalás. Ráment egy komplett nap. Semmi eredmény. És akkor kitisztult a fejemben a hang. Végre megértettem, mit mond. Ne bonyolódj bele, add vissza a kocsit és a viszont nem látásra! Így is lett!

Kerülöm az önjelölt, csináld magad „szerelőket”.

Ugyanis számtalan példát tudok mondani. Párat hadd soroljak fel. A legutóbbi: egy Honda Accordban cserélem az olajat, fekszem a kocsi alatt, és fentről matatást hallok. Kérdezem, mit csinálsz ott fent? Cserélem a légszűrőt! És mondom, miért teszed ezt? Ő úgy gondolta, hogy…

Na, akkor csináljuk azt, hogy én elmondom, mit kell csinálni, te megcsinálod, és kifizeted nekem, amit te magad csináltál. Jó lesz így? Vagy amit a legjobban nem csípek: az adjam kölcsön a szerszámaim, majd ő megcsinálja. Vagy elmentem xy szerelőhöz és azt mondta nekem, hogy ez és ez és ez vagy a neten olvasta. Ezeknek azt tanácsolom, hogy akkor vigyék oda! És kész!

Hibakódolvasás háznál, az a kedvencem! Ülök a kocsiban, laptop az ölemben. Az első szokott lenni, ha valaki laptopot lát, hogy chipet tudok-e? Nem, és nem is akarok. Közben megkérdezi, mennyibe kerül a műszer, ő is nézi tágra nyílt szemekkel, jobban, mint én. Majd ő is vesz ilyet! Van a szomszédnak is. Mondom, a sajáttal sem fog jobban menni, és nyújtom felé a laptopom és kérem, cseréljünk helyet. Ja, hát ő nem úgy gondolta.

Szóval ezért fogadtam én is örök „némaságot”. (Tudom, sokan mások már megelőztek engem, de hát saját kárán tanul a magyar…) Senkinek nem fogok előadást tartani telefonban, hogy mit és hogyan kell. Ezelőtt ezt sokszor megtettem, de már nem. Elfajult a rafináltság itt az emberekben. Mindenki önjelölt szerelő lett, részben, mert ez ma menő, részben, mert nincs pénzük autójavításra. Az autó menjen a legális műhelybe! Ha diagnosztikát kell csinálni, akkor a kocsi ott is marad, mert a jó munkához idő kell. És nincs kis előadás senkinek sem. A Trafic-ügy rádöbbentett, hogy ennek így semmi értelme. Ez nonprofit, még befektetésnek sem éri meg. Az ilyen „csináld magad” ügyfeleket pedig minden kolléga kerülje el! Mondtam mindezt elsősorban a hozzám hasonló fiataloknak, akik még nem estek át a „tűzkeresztségen”.