Köszönet a menetért

A világunkat két nagyon fontos kapcsolat tartja össze, az egyik az atomi szinten létrejövő atomok közti kötés, olyan például, mint az iskolai tanulmányaink alatt sok gondot okozó kovalens kötés. A másik kapcsolat sokkal kézzelfoghatóbb mindenki számára, a hétköznapjaink szerves része, ezek nélkül nem élhetnénk úgy, ahogy élünk, jelenlegi életvitelünket a kötőelemeknek (csavaroknak) köszönhetjük. 

Világunkat a kötőelemek olyan széles skálája szövi át, hol látható, hol láthatatlan módon, amire nem is gondolnánk. A mai modern világban a világ lakosságának 99%-a használ közvetlen vagy közvetett módon valamiféle kötőelemet. Amit ma megfogunk, legyen az épület, közlekedési eszköz, gyerekjáték, elektronikai termék, mind egy megkerülhetetlen tény felé mutat, hogy mindegyiküket csavarok tartják össze.

Ha ez a találmány ennyire fontos, szerves része a mindennapjainknak, hogyhogy nem tudjuk, ki a feltalálója? 

Annyit tudunk történelmi feljegyzésekből, hogy Kr. e. 400 táján már használtak szőlőpréseléshez kézzel faragott csigamenetet. De azt nem tudjuk, és sajnos talán sosem fogjuk megtudni, hogy a menetet, mint rögzítési formát, pontosan ki találta fel, és mikor. Vannak különböző publikációk a témában, amiben mai modern kötőelemekre hasonlító legelső megjelenését a csavaroknak a 14–16. századra datálják, de az összes, a témában járatos szakértő egyetért, hogy ennél sokkal régebben használnak meneteket különféle célokra.