Előfizetek 2021 november
Olvasson bele!
Autótechnika digitális folyóirat

Előfizetek 2021 november
A főszerkesztő üzeni

 

Tovább

AZ UTÓHATÁS ELŐREJELZÉSE

Most már években számoljuk a világjárvány okozta megpróbáltatásainkat. A pandémia mindenre hatott és hat, mindent megbetegít: az emberi egészségen túl minden helyi gazdasági, világgazdasági folyamatot. Felkészületlenül ért bennünket (hogy is érhetett volna másképpen), nem voltak válaszaink, nincsenek is, ez azt jelenti, hogy az a szép elv, miszerint gondolkozz logikusan globálisan, cselekedj lokálisan gyakorlatiasan, megfertőződött. A döntések, a politikaiak, de a szakmainak mondottak is, minden szinten ötletszerűek, kapkodók, megalapozatlanok, megtévesztők. Mindenki kutat (orvosi, gazdasági, társadalomtudományi vonalon), eredményeiket, jobbára eredménytelenségeiket azonnal közzéteszik, ráharap a kiéhezett média. A nép, az istenadta nép megzavarodott, jobban manipulálható, mint máskor, nem tudják, kinek lehet hinni, így összeesküvés-elméleteket gyártanak. Látjuk, teret nyer és árad a butaság. Ebből jó még nem következett.

Sokan szeretnének állami szinten segíteni, kétszer ad, ki gyorsan ad, jó szándékuk vitathatatlan, az eredmény, hatástanulmányok nélkül azonban sok esetben inkább rosszat tesz, mint jót. Tudom, nehéz előre látni a dolgokat. Bekiabálni a partvonalról az olyan vagány dolog, dönteni, vállalni a felelősséget, levonni a személyi konzekvenciákat is, nehezebb. Ma már több-kevesebb ismeretünk van az eddigi intézkedések eredményeiről, az utóhatásokról. Halljuk meg, értékeljük ezek előrejelzéseit: az álmoskönyvek szerint kétszer ugyanazt a hibát elkövetni nem vezet jóra. Írom kiejtés szerint a francia mondást: leszé fer leszé passzé, annyit tesz ez a kifejezés, hogy hadd történjék, amint történik; menjen minden a maga útján, az állam a közgazdaság dolgaiba ne avatkozzék be. Igaz? Nem igaz?

Mindenki megijedt, és kezdte magát átgondolni. Elsőként a visszafogás, tevékenységracionalizálás, spórolás. Álljunk át más termékre, mely iránt válság idején is nagyobb a kereslet. Nem az volt, hogy majd jön a hullámvölgy után hullámhegy, lesz ez még majd jobb is, átvészeljük; hanem az, hogy tartósan be kell rendezkedni a válság adta helyzetre. A lezárások, bezárás miatt csökken a kereslet, a vállalkozás próbálja áremeléssel kompenzálni. De a keresletcsökkenést sokan nem bírják ki, a tartalékok elfogynak, jön az üzleti krach. Próbál az állam segíteni, bírja, ameddig bírja, de ha egyszer egy termelési folyamat legerjed, nem egyszerű talpra állítani.

Elhibázott gazdasági intézkedések, felboruló piac, benne az egyik legnagyobb hatást gyakorló, az energiapiac. A nyersanyagosok – fejlődő és nem fejlődő országbéliek – érzik, most lehet a helyzetet kihasználni, árat kell emelni. A munkaerő is reagál: ha nagyok a segélyek, maradok otthon – jobb, mint dolgozni. Itt az alkalom, hogy könnyebb, jobban fizető munkát keressek. Egy iparág, egy szakma sem viseli el, ha a munkaerő – a hiányt, a bajt felismerve – szinte terrorizálja.

A gyártók nehéz helyzetben vannak, kényszerűségből visszafognak, kapacitást most biztosan nem bővítenek.

Az emberekhez és a gazdaság támogatására sok pénz áramlik ki. A politika fél az elégedetlenkedőktől. Pénzt oszt. Van vásárlóerő, kevés az áru. Váratlan helyzetekre kell felkészülni, amire pedig nem lehet. A közgazdászok csak lesnek, semmit sem értenek. Tanácsuk sincs. A spekulánsoknak jó világ ez… Földgázár-növekedés, AdBlue termelés leállás, egy ország dízelmotoros közlekedése, például az autóbuszos közlekedés lebénul. Ki gondolta volna? Kiiktatunk, nesze neked, környezetvédelem. Egy ország lakosságát arra készítjük fel, például az atomreaktorait leállító Németország, hogy télvíz idején gyertyával hogy melegítse be a lakást… Milyen sérülékeny ez a világ.

Tartalom