A világválságok, még a nagy háborúk is tanulságokkal járnak, ez természetes, de bármilyen morbid is, még néhány területen hasznuk is lehet. A háborúk és az orvoslás, a technikai, technológiai fejlesztések a fokozott kényszer hatására számos eredményt értek el.

A COVID a vakcina, azaz az immunizáló szerek alapkutatásának, fejlesztésének adott nagy lökést, emellett az orvostechnikai eszközök korszerűsítését, a tömeges gyártás megteremtését kényszerítette ki.

Amiről most szólni akarok, az az emberi létre, szokásainkra gyakorolt hatása. A korlátozások, bezártság, visszafogottság, a működésképtelenség-kezelés módszereinek keresése és a próbálkozások meglehetősen szokatlan helyzetet teremtettek. Kiderültek, talán tudatosulnak is dolgok, miszerint az eddigi gyakorlat életvitelünk sok területén lehetne más is, még azt is merem mondani, hogy racionálisabb.

is merem mondani, hogy racionálisabb. „Az örökös rohanás” – ezt mondjuk panaszkodva, de közben rohanunk. Felesleges köröket futva valaminek az elintézésében, indokolatlan adminisztratív akadályok rengetegében. Nem csak a polgári életre, az ipari termelésre, szolgáltatásokra egyaránt igaz. Közben közlekednünk kell, járulékos kiadások terhét vállaljuk, az önmozgatáshoz szükséges energiát feleslegesen befektetve.

A modern kommunikációról többet beszéltünk, mint azt alkalmaztuk. Bizony igaz, hogy amióta számítógépekkel dolgozunk, megnövekedett a papírfelhasználás. (Ha banki ügyintézést végeznek, annyi kinyomtatott papírt régen nem láttunk.) A bizalom is hiányzott a távügyintézésben, az online vásárlásban. A COVID haszna, hogy remélhetőleg ezen fordít nagyot és talán ez válik utána is természetessé.

Az otthonmaradás a közlekedési légszennyezést törvényszerűen csökkenti. Kínában, Hupej tartományban, melynek központja az elhíresült Vuhan, kimutatták (talán több, mint bulvárhír), hogy a légszennyezettség miatt meghalt idősek száma drasztikusan lecsökkent és a koronavírus miatti halálozással együtt kisebb a mortalitás, mint a vírus előtt volt.

Csökkent a világon, Magyarországon is a halálos közúti balesetek száma.

Olvashattunk már igen fajsúlyos megállapítást is: „Most úgy élünk, ahogy kellene.” Mindenben van valami igazság… A COVID az iskolát, az oktatást érte talán a legmélyebben, legfelforgatóbban, annak minden szintjén. Teljesen váratlanul és felkészületlenül. Ez utóbbi nem elmarasztalás, mert az erre való felkészülés nem volt feladatuk. Ez nem megy egyik napról a másikra. Ha az anyagleadás még meg is valósítható, a számonkérés már sokkal nehezebb lecke. Provizórikus megoldások születtek, ez csak elsősegély. Az azonban jó irány, hogy efelé haladjunk később is, észszerű módszertani megosztásban. Ez is lehet a COVID nyeresége.

Emberi pszichés zavarok (szorongás, depresszió, a gondolkodásban, az érzelmi életben, a viselkedésben fellépő változások) beállhatnak. Sokak élete, idősebbeknél gyakoribb, sok pótcselekvésből áll, ide-oda menés, betegvárókban üldögélés, felesleges ügyintézés, pánik- és önjutalmazó vásárlás és tudja a fene, mi minden töltötte még ki az életet. Ez az, ami most megnehezült, lehetetlenült. Helyette olvasás vagy emlékiratírás, gyűjteményrendezés, célirányos googlizás, ki tudja mi még, sajnos nem veszi át a napi figyelemlekötést, hogy ne váljon az élet kiürültté, ne álljon tévébámulásból. Filozófiára hajlamos megmondók ezt is a COVID teremtette helyzet javára írják: szépeket vizionálnak a jelen koronás csend adta jó alkalomról az élet értelmének kereséséhez, sőt tovább… Mondják, a majdani újrakezdés értelmesebb, környezettudatosabb lesz, az emberek megpróbálnak jobbak lenni. Csókoltatom a prófétákat…

Én azt sem hiszem, hogy a COVID után már a régi napi rutinok nem térnek vissza. Talán az ügyintézésben, a vásárlásban, az oktatásban, még az egészségügyben is a távügyintézés, a távmunka fokozottabb teret nyer és talán egy ideig óvatosabbak is leszünk.