Autotechnika szakfolyóirat
Autotechnika szakfolyóirat
2020. szeptember | Olvasson bele!

Autotechnika

szakfolyóirat

2020. január

A főszerkesztő üzeni

A HARMADIK ÉVTIZED

A XXI. század harmadik évtizedének küszöbére értünk. Tudom, van még egy év a belépéshez, de már a dátumban 20-as évszámot írunk és sokan ezt veszik a harmadik dekád elejének. A XXI. század szülöttei is már a szakmában lehetnek, vagy most kezdik – remélem, nagy reményekkel és tervekkel – szakmai pályafutásukat.

Izgalmas korszakba érnek, nagyok a kihívások, a múlt terhei habár hosszan benyúlnak a közeljövőbe, nem szabad, hogy kössék őket. Másképp kell gondolkozniuk, tapasztaljuk, hogy nem is úgy teszik, mint ahogy mi elvárjuk. A legnagyobb hiba, ha a nevelőgeneráció magát akarja klónozni. Sajnos majdhogynem lehetetlen, hogy a nevelőiskola ugyanúgy röptessen velük, ahogy kitapinthatóan a kor kívánja. Miként azt „szakszerű” mondani, a szükséges paradigmaváltásra tantestülete, benne sok külső képzőhely – tisztelet a kivételnek – képtelen. Az okosan megszervezett és megosztott duális képzésben, ahol az iskola megváltozó, de nagyon fontos szerepe meg kell, hogy maradjon, a meghatározó helyszínt, légkört, munkát az újra rákényszerülő pörgő vállalkozások adják. Ők vannak kitéve az új technikák javításának.

Szóval a jövőbe látónak mondott elemzések megszaporodtak, mondván, itt a jóslás ideje. Az egyik tervezési időszakot 2030-ig veszik, a másodikat 2050-ig. De a bizonytalanságaink most még erősebbek, mint a megelőzőben.

Az elemzések egyre több szempontot vesznek figyelembe, körültekintőbbek és átfogóbbak. A WtT, TtW és CtG átfogások (energiamérleg és CO2 -lábnyom a hajtóanyagforrástól az autó tankjáig, a tanktól a kerékig és a „bölcsőtől a sírig”, ebbe a teljes gyártás és reciklálás is beleértendő) az általánosak.

A belátható időszakban szükséges, a hajtástechnikát és modellkategóriákat érintő változásokat a gyártók már tudják, mivel az egyik legfontosabb kényszer, a szén-dioxid flottakibocsátás őket sújtó igen nagy összegű büntetése már hatályos. A gyártók ötéves tervei kikristályosodtak. Megy a helyezkedés: ki, kivel működik együtt, ki, kivel egyesül, ki, kit győz le. Valahol legfelül pedig gyilkos érdekharc folyik a nyersanyagforrásokért és milliárdok mennek a kutatás-fejlesztésre.

A negyedik évtized elejére sok mindennek tisztázódnia kell, ha megérjük békében és utána, 2050- re – mondják a trendcsinálók – már a mobilitás új világa maradéktalanul megvalósul. A múlt század hatvanas éveiben, egyetemista koromban, biztosnak véve, a XXI. század mobilitás-intelligenciájáról, repülő autóalkalmatosságairól beszéltek, lehet, hogy csak 30–50 évet tévedtek?

Ma is számos (vagy egyre több?) nyitott alternatíva van. Nem feltétlenül szelektál a mai ár, ami ma költségei miatt háttérbe szorul, az a jövőben kedvező fordulatot vehet, ezért a kutatás ma egyik területen sem áll le.

A hajtásmódozatok és energiahordozóik mindegyikét ismerjük, ide már nem valószínűsítik valami „világmegváltó” megoldás érkezését. A többféleség világszinten sokáig megmarad. Ma a technika és a területi alkalmazások kimunkálása van napirenden. Az nem vitatható, hogy minden a villanyalternatívák körül forog.

Dr. Nagyszokolyai Iván


hirdetés