Autotechnika szakfolyóirat
Autotechnika szakfolyóirat
2019. augusztus | Olvasson bele!

Autotechnika

szakfolyóirat

2019. augusztus

A főszerkesztő üzeni

MESTEREK NYOMDOKÁN…

Az autós szakmák jövőjét számos bizonytalanság lengi körül, a várható, már kitapinthatóan körvonalazódó technikaváltások késztetnek belegondolásra. A hajtó erőforrás, a nem is lesz sebességváltó, az egy digitális panel műszerfal és a „minden egy és bonthatatlan” elektronikai főegységek, de még a kerékszerkezet forradalma is gyakorlatilag megszüntethet szakmákat. Ez a pólusváltás nem fog 22 ezer évig tartani, mint a Földé, emberöltőn, 25–35 éven belül végbe fog menni. Ez már a családi vállalkozások generációváltásánál is számításba veendő.
Van azonban egy biztos pont, az a héjszerkezet, amit ma karosszériának nevezünk. Bármi is legyen a szerkezet, azt valahogy be kell csomagolni, egy csomagolásnak pedig szépnek kell lennie, mert az látszik.
Nincs fontosabb a külcsínnél.
Ha az autó ránézésre szép, az sok belbecshibát is feledtet. Ragyogó külső és alapos kozmetika eladja az autót.

Az, hogy az autók – még ha majd a levegő országútjain közlekednek – törni fognak, abban biztosak lehetünk. Talán az autonóm üzeműek a nagyon távoli jövőben, ha egyáltalán hihető ezek elterjedése, kevésbé, de addig lesz annyi pléhkár-utánpótlás, mely a karosszériás és fényezőszakmát virágzásban tartja. A totálkár közeli, kiflibe hajlott autó gazdaságtalan húzatása, a két autóból egy autó-mesterremekek, a sárvédő-domborítás és a küszöbhajlítás talán már a múlté a mi földrészünkön, a veteránrestaurálás külön világát nem beleértve, a kis sérülések, a spotjavítások száma megsokszorozódik.
Nem új dolog ez, folyóiratunkban már 2010-ben az Allianz Zentrum für Technik munkatársai részletesen elemezték mind a technológiát, mind ennek egyre növekvő jelentőségét, mi is az egyre erősödő tendenciára utalunk. Sokan igényesek autójuk épségére, szépségére; a javítandó karosszériamunkákat nem gyűjtik össze évekig. A parkolói vétlen és akaratlagos meghúzások, horpadások, apró koccanások, kőfelverődések mind-mind munkát adnak és egyre többet. A javítófényezők minőségi munkájára egyre nagyobb szükség van. A sérülések megszaporodásának okai sokfélék, az egyre nagyobb autószám, a forgalom növekedése, a vezetői gyakorlatlanság és a figyelem hiánya, és még számos tényező.
A fényezői munka az egyike igazán a kézműves mesterségeknek. Gyakorlat, tapasztalat, kézügyesség, lelkiismeretesség és ma egyre inkább anyagismereti felkészültség a fő jegyek. A szakma megszerettetése, szeretete itt sem kevésbé fontos, mint bárhol máshol. Mindezek megszerzésének helyszíne, az iskolai oktatást sem feledve, a műhelygyakorlat és ott, csupa nagybetűvel írva, a MESTER irányítása, nevelése. A szakmai fogásokon, a csuklómozgáson, a szemrevételezés kifinomultságán, a tapasztalaton alapuló biztos ráérzésen, egyre inkább a műszeres színmérésen múlik minden. Ezt csak a Mestertől tudja ellesni a tanuló, csak a Mester tud terelni és kiigazítani kellő szakmai szigorral. A rutin megszerzéséhez legalább 5–6 év szükséges. A hazai autófényező tanulmányi versenyek győztes és helyezett fiataljainak mestereit a szakma jól ismeri, nincsenek túl sokan. A szakmának szüksége van a szakemberek mesterré válására, az utánpótlás nevelésében elkötelezettségükre. Ezt a folyamatot, például a kamarának, segítenie kell. A mesterképzés ennek csak egy része.

Rendben van-e a szakmai képzésük? – kérdeztem néhány szakma iránt elkötelezett szakoktatótól. A válasz az, hogy globálisan igen, de… Az első évben a heti egy nap műhelygyakorlat kevés, felsőbb évfolyamoknál az 1 hét iskola, 1 hét műhelygyakorlat lenne ideális. Tankönyvekben, e-learning tananyagokban komoly hiány van, főleg a korszerű anyagokra vonatkozó írott anyagok hiányoznak. A fényező segédanyagok, festékek területén nagy a fejlődés. A fényezővállalkozások gazdaságossága, munkaszervezése sem hiányozhat a képzésből, a mesterképzésből. Sajnos állandósult a szakoktatóhiány. Korábbi téves oktatáspolitikai döntéseknek isszuk ma is a levét. Sokat segítene a képzésben, a gyakorlati munka alapjainak begyakorlásában a szimulátor, melyről ebben a számban írunk. A döntéshozóknak, ha ennek anyagi, környezetvédelmi vonzatát is áttekintik, kétségeik a beszerzés felől nem lehetnek.

Dr. Nagyszokolyai Iván


hirdetés