Húsz évnél régebben van úgy, hogy az őszi hónapok egyikében a vezércikk, mostanában Editorial-nak hívjuk, a vásárokról, a hazai kiállításra való meghívásról szól. A jó hír az, hogy erre idén is sor kerülhetett, mert a vásár és a nyomtatott sajtóválságának idejében Ön az Autótechnika folyóiratot tartja a kezében, melynek – jogelődeivel együtt – a szerzői alkotóközösség már a 26. évfolyamát írja.

Sok érvet hoztunk fel az évek során, hogy a hazai kiállítás meglátogatására buzdítsuk a szakmabelieket, tanulókat, tanárokat. Mennyiben változott a helyzet az elmúlt húsz-egynéhány
évben? Egyrészről semmit, a másik részről mindig aktuálisan, sokat.

kell, hogy legyen mindenkiben és többnyire benne is van. A látottak, a beszélgetések a kiállítókkal és a kollégákkal, ha csak egy jó ötlettel szolgálnak, ha csak egy bizonytalanságunkat oszlatja is el, már nem volt hiába a látogatás. Természetesen engedni kell, hogy ez az ingergazdag környezet
hatni tudjon ránk. Nyitottnak kell lenni, helyzetbe is kell magunkat hozni. Sajnos sokszor hallottam, hogy „ez csak ennyi” vagy „számomra semmi érdekes nem volt”. Ha nem jött el, azzal érvel, hogy „még egy váltót el kellett tennem”, „én semmit nem akarok venni”. Kettőn áll a vásár! Vajon élt-e az illető a lehetőséggel? A hihetetlen elektronikus információ áradatban valóban nem ez az egyetlen hírforrásunk. De ez nem virtuális világ, és ez a lényege. A beszélgetés, a kézzel megérintés, az előadások információi, a hozzászólók lényeglátása tesz egy vásárt sajátossá, egyedivé. Az ötletet szülő beszélgetések, az új kapcsolatok, az előadások okosságai és intelmei, ezekből áll össze egy kiállítás haszna.

Sokszor példálózunk a nagy nemzetközi garázsberendezés kiállításokon tapasztaltakkal. A műhelyek szakemberei ott vannak, mindenütt megy az eszközök felett a konzultáció, leülnek a pódiumbeszélgetésekre, kipróbálják a szerszámokat. Ezek azok a dolgok, aminek generációról generációra nem lenne szabad változnia, sőt „az újszülöttnek minden vicc új” alapon a fiataloknak, a tanulóknak kötelezően itt a helyük. Ők nyitottak a szervizinformatika, a távdiagnosztika szoftver- és hardvereszközeire, általában az új technológiákra. Én azoknak a kiállítási találkozóknak örülök a legjobban, mikor régi szakmai ismerősök, sokan kedves barátok, pályaválasztás előtt álló vagy már a műhelyben aktív szerepbe került gyermekeikkel, sőt unokáikkal jönnek. Ha a világ rendben lenne (bármennyit is panaszkodunk, többé-kevésbé azért így van), ennek így kell(ene) lennie.

Mennyiben más egy mai vásár, szakkiállítás a régiekhez képest. Vitathatatlan, ha nincs a válság, nagyobb a lendület is. Már van az embereknek kitekinteni kedvük és némi „pénzügyi tehetségük”. A kiállítók száma is egyre több, sokan úgy gondolják, már megéri megjelenni. Mindig vannak, de évről évre mások, a javítóipari környezet problémái. Ebből bőven jut most is nekünk, hogy csak az NKH, mint felügyeleti szervünk átszervezését, új EU-s rendeletek honosítását és például a klíma hatósági és oktatási kérdéseket említsük. Átszervezik a szakképzést, az indulás nem volt zökkenőmentes. A technika sincs ránk tekintettel, hogy adjon lélegzetvételre időt, gyorsulva megy a maga útján, átrahagyva nem mindig sikerült, többszörösen sérülékeny termékeit…

A 2016. évi Autótechnika–Autodiga társkiállítása, az Automotive Hungary, a gyártók, kutató-ejlesztők, pénzügyi befektetők, ügynökségek, illetve szinte minden szakágnak, mely a gépjárműgyártás világába tartozik, éves mustrája. A hazai járműgyártás és az OE beszállító ipar, és már jelei mutatkoznak, hogy a hazai kutatás-fejlesztés is, jó értelemben véve dübörög. A két kiállítás együtt az európai vásári mezőnyben is jegyzett, régiónkban a rangsor elején áll.

Találkozzunk 2016. október 19–22. között a Hungexpo vásárvárosban!