Amikor Ön, Kedves Olvasónk, akinek ezúton is köszönjük egész évi figyelmét, előfizetését, az év végi lapszámba először belelapoz, már közel járunk a karácsonyi ünnepekhez, az év vége remélt nyugalmához, az aktív vagy csendesebb pihenés óráihoz. Talán nem zaklatja éjjeli nyugalmában, hogy egy-egy javítandó autó miért nem indul melegen, vagy az adaptációs határhoz miért jut el minduntalan.

Tervez és, emlékezik is ilyentájt. Mi is így teszünk ebben a lapszámban: megidézzük a veterán világot és előre is nézünk pár évet, mindkét esetben jobbára hazai mezőkön. Vallom én is, melyet a régiektől tanulhattunk: a tanítómesterek, ma ugyan nem divatos ezt mondani, példaképeink, legyen az egy nagyszerű mester, vagy korszakalkotó mérnök, tudós, legyen személyes ismerős, vagy csak ismert ember, legyen élő, vagy már eltávozott, kezét kell fognunk. Ők nyújtják. Rengeteget lehet tőlük tanulni, akár hibáikból is. Tovább kell vinnünk tudásukat, bölcs gondolataikat, ha megadatik, még gyarapíthatjuk is. Ezzel nincs vége a folyamatnak, mert ez a fonál nem szakadhat meg. Nekünk is át kell adni tudásunkat, tapasztalatainkat, szerszámainkat, könyvtárunkat a következő generációnak. Fiainknak, lányainknak, az arra érdemeseknek. Azok, akikkel így foghatjuk egymás kezét, nem teremnek minden bokor alatt. Ismét egy nem divatos szóval kell élnem, ki kell nevelni őket. A mi szakmánk, az automobilok világának minden ága-boga, nem hagyja, hogy apáról fiúra szálló rutinra hagyatkozzunk. Régóta mondják: csak egy dolog változatlan, a változás. Az ehhez történő igazodás, magyarul szólva, az életen át való tanulás képességét kell fejlesztenünk magunkban. Az aktív korosztályoknál, ez lehet életfogytig is tartó (!), a belefáradás felejtendő, a szakmai kíváncsiság fenntartandó. Csak ez lehet a majdani – akár holnapi – problémák megoldásának a kulcsa és hozhat bevételt az elégedett ügyféltől.

A házunk tájáról is ejtsünk szót.

Bírva az Önök támogatását, Autótechnika-előfizetésüket, a szakmai szolgáltatók megjelenését, szakmai cikkeit, reklámjait, folytatjuk 2017-ben is, írjuk az Autótechnika 17. évfolyamát, a jogelődökkel együtt számolva, amit szintén mi csináltunk, a XXVII-et. Folyóirat formájában autótechnikai szakirodalmat adunk, és azon vagyunk, hogy a vállalkozókat cégvezetési ismeretekkel is segítsük. Hatalmas szakmai anyagmennyiség található a cikkarchívumban, melynek
10–15 évekre visszamenő része a napi munkában is segíthet, az „ősi” része pedig már a fiatalabb veterán autók, a youngtimerek javításához ritkaságszámba menő információk együttese, a karburátoroktól a mechanikus és korai elektronikus benzinbefecskendezésekig. Mindezek forrása és gyors elérhetősége ma már, még akkor is, ha polcukon ott sorakoznak bekötött folyóirat évfolyamok, az autotechnika.hu. Azon vagyunk, hogy mielőbb teljes körű szolgáltatást tudjunk adni ezen a téren is.

Az újságtartalmi szerkesztési alapelveinken, úgy gondolom, nem kell változtatni. A műhelyeknek „másnap pénzzé tehető információkkal” kívánunk szolgálni, lényegesnek tartjuk a technika megértetését, így feladatunk a szerkezetműködések, a miértek elmagyarázása, a tanulók – közép- és felsőfokon egyaránt – korszerű ismeretekkel való ellátása, kitekintés, előre nézés. Nem hallgatjuk el fórum oldalainkon a szakma napi problémáit sem, és várjuk ehhez a kollégák észrevételeit, az illetékesek válaszát.

Igyekeztünk év végi számunk tartalmát sokszínűvé tenni, hol a szokottnál olvasmányosabban, hol képi élményeket adva, és nagyobb odafigyelést igénylő cikkekkel is a múltból, a jelenen át, a jövőbe tekintve. Kéz a kézben, mert ez a fejlődés útja.

Kellemes karácsonyi ünnepeket és eredményekben gazdag új évet kívánunk!