A közlekedésbiztonság napirenden van szerte a világban, nálunk is hallani róla, ugyan kevésbé állandóan gondozott központi programként, inkább csak kampányszerűen. A közlekedésbiztonság az ember biztonsága. A közlekedés környezeti hatásaival ne rombolja az emberi szervezetet. Nagy ívű tervek, kötelezettségvállalások vannak a közlekedési balesetek számának csökkentésére, elsősorban a közúti balesetek következtében elhunytak számának erőteljes mérséklésére. Nagyon is rendben való dolog, nem kell elemezni, hogy a személyes tragédiákon túl milyen komoly a társadalmi hatása. A baleset egyszeri esemény, melynek „eredménye” azonnali, következményei pedig sok évig is érezhetőek lehetnek.

A balesetek okainak út-ember-gép kapcsolatában mi a gépért vagyunk felelősek. Ebbe beletartozik a kipufogógázok okozta egészségkárosítás, de része a mentális terhelés, illetve az ebből fakadó betegségek is.

A gépjárműfenntartás és a műszaki vizsga sokat tehet a kifogástalan gépállapotért, de ebben a gépkocsi-tulajdonos és a fenntartók, vizsgáztatók felelőssége tehető az első helyre. Nem szabad csak az öntudatra, felelősségérzetre alapozni, szükség van az ellenőrzés szigorára és gyakoriságára is. Kell, hogy a mai technikához igazodjék a megvizsgálás technológiája, a rejtőzködő vagy elrejtett hibák feltárása.

Kell, hogy az ellenőrzés is váratlan legyen, mert különben a gépet ki lehet állítani alkalmi vizsgaképesre, majd ismét forgalomba kerül visszaalakított hibás állapotban.

Az öregebb autók eredeti – komplexen értelmezett – közlekedésbiztonsági állapotban tartása drága, mert napjainkban a technika minden eleme nagyon drága és egyre inkább az lesz. Ez érthető, mert az egyre fokozódó követelményeknek megfelelő közlekedésbiztonsági műszaki rendszereknek ára van, és nem lesz olcsóbb sem az alkatrész, sem a műhelymunka.

A környezetvédelmi rendszerek, most már a szándékolt mondanivalónkra térve, bizony okoz(hat)nak kellemetlenséget is. Kimondva, a dízel koromszűrés és a nitrogén-oxid-redukció emissziótechnika okozhat az üzemeltetőnek kényelmetlenséget. A koromszűrő eltömődése, az SCR hibája vagy az Adblue hiánya, az NSC érzékenysége akadályozhatja az autó használatát. Javítása nem olcsó. Az állampolgár kényszerhelyzete, értsd szegénysége miatt keresi az „okos” megoldást.

Kissé meglepett, amit egy német autószerviz lapban olvastam: Németországban az egyik környezetvédő szervezet (DUH) Berlinben drosztokon – taxiállomásokon – dízel kipufogógáz vizsgálatot végzett. Nem az OBD (MIL) információira figyelt, hanem füstöt mért újgenerációs opaciméterrel.

Az eredmények láttán alaposan megdöbbentek. Az autók, amelyeken DPF-nek, azaz koromszűrőnek kellett volna lennie (vagy volt rajtuk, csak kifúrták, vagy más trükköt alkalmaztak, vagy nem is volt rajtuk), rendesen füstöltek. (Mi Magyarországon, ha a taxisainkat vizsgálná a hatóság a forgalomban, ennyire talán nem lepődnénk meg…)

Hogyan lehetséges ez? – kérdezték, hiszen ezek az autók voltak műszaki vizsgán, és egyébként is tilos kiiktatni a DPF-et, és mi van a német fegyelemmel, a büszke környezetvédelmi öntudattal.

A DPF-el a városban sokszor baj van, ezt a szakmabelieknek mondani sem kell. A németek is megtalálták a „javítás” „okos” módját.

Az új, nagynyomású CR befecskendezőrendszerekkel dolgozó dízelek kipufogógázában található részecske (PM) – így mondják – méretét tekintve kisebb, ezzel veszélyessége is nagyobb. Egyébként is a dízelrészecske és a nitrogén-oxid az emberiség legnagyobb és igen alattomos ellensége: lassan, de biztosan öl.

A kipufogógáz-tisztítási eljárások, a dízel koromszűrő és az SCR és NSC majd, hogy nem „üde erdei levegőt” csinál a nyers emisszióból, és ez még „fokozódik”, ha az Euro 6/c 2017-ben életbe lép.

A németekben további kételyek is felmerültek: vajon mióta vannak „autós gyilkosok” közöttünk? Általuk remélten a kisszámú autós bűnöző az eddigi kedvező emissziós környezetminőséget vajon mennyire rontotta el az elmúlt években? Mit fog ehhez szólni a világ?

Kedves illetékes hatóságok, vajon tudják, hogy nálunk mi a helyzet?