Számomra a hozzáértés minden területen meghatározó, ebből a politika sem marad ki. Nincs szó itt szakértő(i) kormányról, de a döntésekhez csak a szakértelem adhatja az alapot. Az előkészítéshez pedig jó szakemberek, a bölcs jelző sem túlzás és jól felkészült szakmai apparátus kell. Akiket hagynak dolgozni, van autonómiájuk, és főnökeik – ha nem szakemberek – kellő alázattal viszonyulnak tényekhez, trendekhez, hatástanulmányokhoz. Nagy baj van akkor, amikor túlteng a felszínes kavarás, a populizmus. Az ejtőernyősök, mert hivatalt kaptak, úgy gondolják, ezzel azonnal kompetensek lettek. Tudom, ezer évekkel ezelőtt is így volt (az ősi Kínában…), de ez ne vigasztaljon ma bennünket, amikor minden nagyon gyorsan változik és le lehet maradni dolgokról. „Perc emberek” semmi perc alatt nagyon félre tudják vinni a dolgokat.

Rossz, szakmailag nem megalapozott döntésekkel nagy kárt lehet okozni, melynek következményei kiszámíthatatlanok. A jókkal viszont előnyt lehet szerezni. Jó döntéseket csak alapos szakmai előkészítés után lehet meghozni, a politikában sem lehet megérzésekkel ötletezni.

Engem mindig elkeserít, amikor a szakapparátus létszámát csökkentik (ahol persze valóban indokolt, ott tegyék meg!). Ezzel azonban takarékoskodni tudásalapú világunkban, bűnös dolog.

Számtalanszor kérdezem a szakmai apparátusban dolgozókat, hogy ezzel vagy azzal a fontos kérdéssel miért nem foglalkoznak. A válasz „egyszerű”: kevesen vagyunk, nincs rá kapacitás. Sokszor nagy a kapkodás, félbemaradnak dolgok vagy félresikerülnek. Régi minisztériumszervezési vita az, hogy szakértői (ez persze nem kutatóintézetet jelent) vagy „csak” irányító minisztérium legyen. Ha kiszerveznek egyes szakmai kompetenciákat (ma így mondják), az jó is lehet, és sajnos van rá példa, hogy rossz is. Óhatatlanul távolság alakul ki, az információátvitelben sok lehet az akaratlan vagy szándékos félrehallás.

Témaköreikben imponálóan jártas, széles látókörű, tekintélyt munkájával kivívott szakemberekre lehet és kell építeni a törvényalkotásban, az irányok, utak kijelölésében. Írom mindezt azért, mert ebben látok hiányt, 
illetve sajnos van rá példa, hogy a politika – neki szabad? – by-pass ágon megkerüli őket.

Kormányt választottunk, jelentős többség a folytatásra szavazott. Folytatni, megerősíteni kell azt, ami jónak bizonyult. Fontos azonban, hogy lehetőséget kaptak, hogy ami viszont nem sikerült jól, azt kijavítsák. Nem másnak kell kijavítania, hanem annak, aki elrontotta. A diákot is megdicsérjük, segítjük, hogy amit jól csinált, azt továbbvigye, tökéletesítse, kiteljesítse (lám, kijön belőlem a tanárember). Amiben viszont elmaradása van vagy valamit elrontott, azt magának kell kijavítania, most már jól megtanulnia, nem másnak. Nem vesszük ezért a fejét, inkább ebben is segítjük. És ehhez tudás kell.

Egy alapvető intelem kapcsolódik ehhez: csak a körültekintő, okos szakmaiság lehet minden döntésnek az alapja!