Az is baj, ha van, az is baj, ha nincs…

Szakmai érdekvédelmi egyeztetéseken vagy azt halljuk, vagy eleve azzal utasítanak el, hogy az adott ügy előmeneteléhez most nincs politikai akarat. Értünk a szóból, ez azt jelenti, hogy a szakapparátus reménytelennek tartja, hogy az előterjesztés feljebb jusson, mert ma ez nincs napirenden, illetve fentieket számos, ennél fontosabb dolog foglalkoztatja éppen.

A miért nincs erre vagy arra politikai akarat a választások előtt, arra sejthető a válasz: semmi „népizgató” intézkedést nem akarnak hozni, főleg most a rezsiharcban. Azt nem nézik meg, hogy például egyes vállalkozói csoportok – ők is választók! – már több év óta nem tudják jogos költségeiket kire terhelni, mert egyes szolgáltatások ára réges-régen befagyott, a nem túl okos szabályozások megnehezítik az életüket.

Más problémákat pedig nem vesznek napirendre, mert egyes átszervezések – erre volt politikai akarat – nem sikerültek maradéktalanul. Az áttekintésre, korrekcióra, újragondolásra ma nincs politikai akarat.

Vannak problémák, melyek megvizsgálására – még nem is megoldására – azért nincs politikai akarat, mert túl nagy falatnak látszanak (és azok is). Ilyen a feketegazdaság több területe. Erőteljesebb piacszabályozás kellene. Ebben jó és vasakarattal végigvivő a mai kormány. A feketegazdaság, mi csak az autójavítással és vidékével foglalkozunk, beavatkozást kívánna. Átgondoltat! Nem biztos, hogy csak a rendőri, hatósági eljárás vezetne eredményre (ilyen is csak elvétve van ma), lehet, hogy olyan gazdasági környezet kell, melyben visszább szorul a fekete sereg.

Azzal kezdtem, hogy néha az is baj, ha van politikai akarat. Mert ma azonnali eredményt akar a politika, és a politikai akarat azonnal hatni is tud. Nincs kiérlelés, megfontolás, hatástanulmány, szakmai vita – nincs idő. Néha az előterjesztő szakapparátus sincs a helyzet magaslatán. Nekem sem tetszik a fene nagy demokráciában kialakuló parttalan vita, időhúzás. Tudom, erre akkor van „szükség”, ha valamit nem akarunk, így ezzel a „módszerrel” a dolog biztosan kilúgozható.

Ma a gyorsan ható politikai akarat semmi perc alatt átvisz a Tisztelt Házon dolgokat. Ezek – úgy tűnik – lehetnek jók is, de tele vannak bénító hibákkal, figyelmetlenségekkel (jajj, erre sem gondoltunk, meg arra sem…). Ilyen az e-útdíj (nagyon gyorsan kellett az államkasszába pénz), ilyen a szakképzés nyugdíjasainak elűzetése, az oktatás átszervezése, a pénztárgép ügye, és ami nekünk okoz ma gondot, az olajkereskedelem jövedéki termékkörbe sorolása. Ezzel sincs alapvetően baj, de a szabályozás igencsak félig kész állapotban van és végrehajtási utasítása talán nincs is. Ez szinte minden egyes gyorsan ható politikai akarat vezényelte ügyre igaz.

Erőteljesen és pontosan a törvényalkotásban és körültekintően a végrehajtásban.

Úgy véljük, mindkettőn van még mit gyakorolni.