Úgy tűnhet messziről nézve, hogy mennek nálunk valahogy a dolgok, mintha lenne egyensúly. Belülről nézve látjuk, hogy ugyan mennek valahogy a dolgok, de nagyon kényes az egyensúly, szinte minden a lét, nem lét mezsgyéjére szorult.

Ha voltak is biztonsági tartalékok, elfogytak, feléltük.

Pedig tartalék nélkül kockázatos a lét. Nem kell túl óvatosnak vagy rémlátó típusnak lenni ahhoz, hogy bárki belássa, az élet minden területén, így a vállalkozás minden formájában, ha baj esetére nincs tartalék, könnyen vége a „dalnak”, sőt egy életre a mínusz oldalra kerülhetünk. Még akkor is, ha egyik napról a másikra élünk, nyereségünk semmi, vegetál vállalkozásunk, akkor is kell valami biztonsági „aranytartalék”. Így lenne ez normális.

Ma az a baj az élet szinte minden területén, hogy nincs tartalék és így nagy a rizikó, hogy bármilyen nehézségnél süllyedni kezd a „hajó” és közben sajnos az embereknek sincs mentőövük.

Tartalékképzésre, öngondoskodásra nincs forrás, a napi élet mindent visz. Se a vállalkozásoknál, se a magánéletben. Ez bizony biztosítókötél nélküli mutatvány.

Ipari termelők panaszkodnak, hogy a megrendelők, az autóipari cégek a beszállítókat gatyára vetkőztetik. Nemhogy nem tudnak fejlesztési alapot képezni, a tartalékokhoz is hozzá kell nyúlni, már ahol van. Pedig számukra a fejlesztés nélkülözhetetlen, mert a hatékonyság kulcskérdés, mert a megrendelők egyre újabb technológiai követelményekkel állnak elő.

Azért jönnek ide a nyugati gyártók, mert olcsó a munkaerő. Az elektronikai iparban – erre van példám – a lengyelekkel sereghajtók vagyunk, a csehek, dél-koreaiak is több bért fizetnek. Anglia a középmezőnyben van, de hozzánk képest négyszeresen fizet. Ebből már, normál életvitel mellett is, el lehet tenni.

Mondják, örüljön mindenki, hogy van munkája. Örül (talán), mert így a napról napra élést megoldja, de tartalékot képezni nem tud. Hamar bekövetkezhet, hogy ismét munkanélkülivé válik, akkor az időben, összegben nagyon véges munkanélküli segélyt ki kellene egészíteni. Nem szólva arról, hogy a fiatalnak nem ez kellene, hogy a gondja legyen, hanem a családalapítás, a lakásszerzés és a többi.

Mai gazdasági helyzetünk, a kis- és középvállalkozások helyzete azért kritikus, mert hiányoznak a biztonságot jelentő tartalékok, melyekkel a hullámvölgyek átélhetők. Minden határhelyzetbe került. Működő gazdaságban kitörési lehetőséget a (nem csak az indulásnál) jó feltételű bankhitel jelent. Nálunk ma vállalkozókat kell megkérdezni, hogy mi a helyzet a hitelhez jutással, akár csak likviditási célból felveendőkkel; elmondják, hogy miért nem tudtak hitelhez jutni. Kevés a szerencsés kivétel.

Aki pedig adósságcsapdába kerül, azt az örvény lehúzza.

A tartalék azt is jelenti, például szerkezetszilárdságban, informatikában, hogy sokkal többet kell bírnia a rendszernek, mint ami a normál kihasználtsága, mert kritikus helyzetre méretezték. Van kellő biztonsági tényezője. Kritikus esetben mutatkozik meg dolgok biztonsága.

Volt erre március közepén bőven példa. Valóban komoly próbatétel elé állt ember és technika. Az információszolgáltatás, az internetes oldalak bizonyultak az egyik leggyengébb láncszemnek, pillanatok alatt omlottak össze. Nem a kritikus terhelésre méretezték, olcsó, „operett” megoldásokkal, de a legdrágább módon, közbeszerzéssel hozták össze. Kiderült, nincs benne tartalék.

Sajnos az autókereskedő és autójavító szakmánk sem kivétel ez alól. A márkakereskedések és -szervizek tömeges bezárása számos tényező kedvezőtlen alakulásának következménye. Sokan túl nagy kockázatot vállaltak, beruházásaikban felelőtlen döntéseket hoztak, és erre még biztatták is őket. Tartalékok egyáltalán nem voltak. A tőke elé mínusz előjel került.

A kisebb, de még a nagyobb autószerelő vállalkozásokat ma már az megrendíti, ha egy autón komoly kárt okoznak és fizetni kell. Milliós tétel hamar összejön.

Sajnos azt nem látom, és nem vagyok ebben egyedül, hogy miből, s hogyan fogunk mindenhol (!), ahol szükséges, biztonsági tartalékot képezni.