Nehéz időkben kell önmagunkat újragondolni, tevékenységünket átszervezni, ha bírjuk tőkével, kutatni, a fiatalokat a várt új kihívásokra felkészíteni. Ez általánosan igaz a multiktól a középvállalatokig, és természetesen leszűkítve, de a kisvállalatokon át egészen a műhelyekig is. Túlélő az, aki tisztában van jelen helyzetével, korlátaival és lehetőségeivel, és meg is tud újulni.

Az elemzők Európa-szerte valamivel jobb gazdasági évet várnak jövőre az ideinél, az autóiparban és az autókereskedelemben is némi fellendülést prognosztizálnak. Rájuk és ránk fér, mert a 2013-as év is az öreg kontinensen a leggyengébbek sorába kerül. Németfüggő gazdaságunkba a fellendülés pozitív hatása általában eddig jelentkezett, kívánjuk magunknak, hogy legyen ez így jövőre is.

Az autóiparban a siker záloga a globalizáció, nincsenek nemzeti vállalatok, mint ahogy nincsenek egy kisebb földrajzi régióra koncentrálhatóak sem, akik sikeresek lennének. A koreai Hyundainak például Európában van a fejlesztőközpontja. A kínai autógyártás nem csak belföldön gyárt, már igen nagy számban vannak a világban gyárai és vegyesvállalatai. Aki világméretekben nem áll sok lábon, ma annak lemaradása, tönkremenetele törvényszerű.

Európában látványos termelési és értékesítési boomra valószínű, hogy már soha (azt soha ne mondd, hogy soha…) nem lehet számítani. Meg kell maradnia azonban fejlesztési szellemi központként. Bocsánat, ha ezt már sokadszor hallják tőlem, de a közlekedéstechnikában a jövő a fizikai alapkutatásoknak áll, vagy bukik. E sorok írása közben kaptam a hírt, miszerint az Edinburgh-i Thomas Scheler egyetem kutatócsoportja kimutatta, az irídium-trihidrid rendkívül jó hidrogéntároló képességű, sokkal jobb, mint az eddig ismertek. Ez a tüzelőcella alkalmazók számára örömhír, pénzelik is rendesen a kutatásokat.

A kutatási potenciált kell erősíteni Európában. Csak egy példa a sok közül: a Renault cég alkalmazott kutatás-fejlesztése több helyen is folyik a világban, kiemelt országa azonban Románia. Itt – Bukarestben, Mioveniben és Tituban – létesítettek design és járműfejlesztési fejlesztőközpontokat. Ami önmagáért beszél: a mérnökök száma 2300 fő, a motorpróbatermeké 100, a próbapálya hossza 32 km.

Magyarországon az Audi, a Bosch és a Continental is rendelkezik, gyártóbázisai mellett fejlesztőközponttal, kizárólagos kompetenciákkal; a Continentalnak próbapályája is van. A Bosch budapesti fejlesztési központjában már közel 1000 munkatárs dolgozik. Hazai egyetemi berkekben is folyik járműipari K+F munka és napjainkban, szervezett keretek között, erőegyesítés, feladatkoordináció. Sokan mondják, csak ez lehet Európa útja.

Evezzünk hazai vizekre!

Az előttünk álló év – mert választások lesznek – némileg eltér a többitől. Legalábbis az első fél évet tekintve. A politikai akarat most minden olyan dologban, amiben már aktuális lenne a rendbetétel, ódzkodik a beavatkozástól. Az úgynevezett „kedélyjavító” intézkedések meghozatalán túl (választások előtt ezt általában megteszik), ne változtassunk! Az állampolgár kedélye nem borzolható, nem terhelhető.

Az autósszakma irányításában, ellenőrzésében, egyes díjtételek emelésében, a feketegazdaság elleni fellépésben lenne mit tenni. Az első fél év azzal fog szakmai körökben, az érdekvédelemben eltelni, hogy előkészítjük javaslatainkat. Aztán majd meglátjuk, mire megyünk velük.

Az érdekvédelem tud működni, ha…

Ha nem (nagyon) megosztott, ha mögötte állnak (nagyon) sokan azok, akikért szól ez a munka, ha vannak méltó képviselőik, ha van erre pénz, ha van kapcsolat, ha van türelem és lehetőség, hogy sokszor elmondjuk, hogy „kiidegeljük” a döntéshozókat. Úgy látom, hogy az érdekvédelem mindegyik tényezővel gyengén áll. Tudja ezt a kormányzati oldal, idén például a szakmánkban szinte egyáltalán nem volt – szakmaiságban elmélyült – egyeztető értekezlet. Nem igazán szakapparátus, aminek annak kellene lennie, szervezetileg sem egységes és így nem célirányos, nem hatékony. Nem ezt ígérték a kezdeteknél. Én úgy ítélem meg, volna mit tenni.

A duális szak- és felsőfokú képzés bűvöletében élnek oktatáspolitikusaink. Elhangzott rangos fórumon, hogy ebben is sikerült rendet tenni. Vannak kételyeink, legalábbis az autófenntartó szakmákat illetően.

Az autófenntartó szakmákban azonban sokkal általánosabban kell képezni annál, mint amit egy-egy „duális” helynél a tanuló elsajátíthat. Gond azonban az, hogy a szervizek fogadóképessége (a felszereltséget illetően) gyenge, és a fogadási szándék is csekély. Kaptunk még két döntést a közelmúltban: a nyugdíjaskorú szaktanárok, szakoktatók „fűnyíró elv”-szerű kiűzetését és a szakmai magániskolák megfojtását. Átgondolatlan, helyzetet nem ismerő döntések ezek.

A címben feltett kérdésre mindenki maga adja meg a választ, hisz mindenki maga látja, hogy környezetében mi minden történt. Én egy kis igent jó lelkiismerettel tudok mondani, de jövőre ennél jóval többet várok, gondolom, többedmagammal.