Autotechnika szakfolyóirat
Autotechnika szakfolyóirat
2019. július | Olvasson bele!

Autotechnika

szakfolyóirat

2012. február

A főszerkesztő üzeni

TUDNI MÁR UNALMAS, CSAK TANULNI ÉRDEKES

E két rövid mondatot Kosztolányi Dezső egy rövid írásában a nyelvtanulással kapcsolatban írta le. Megjegyzése, úgy véljük, az emberi természetre, a dolgok mozgatóerejére általánosan igaz. A gazdasági életben a stagnálás is visszaeséshez vezet, így csak egy lehetőség marad, a fejlődés. Nem is erőltetett, ha ezt is kiolvassuk Kosztolányi szavaiból. Mert a fejlődés új dolgokat jelent, azokat pedig meg kell ismerni, meg kell tanulni.

Az Autótechnika, a szakmai egyesületek a szakképzés elemi fontosságát mindig hangsúlyozzák, és amennyi tőlük telik, mindent megtesznek érte. A konstruktív kritikák, elemzések, vészjelzések az egyik oldalon, iskolatámogatás, szaktanfolyamok megszervezése, megtartása, vásárok, work-
shopok szervezése, az információ házhoz szállítása a másik oldalon.

Ehhez nem elegendőek az ebben hívő megszállottak, fogadókészség is kell. Kevesek ismerik fel, hogy recesszióban kell a remélt felélénkülési időszakra tanulással, fejlesztéssel felkészülni, és még kevesebben tesznek is érte. Ilyenkor kell körülnézni, keresni a lehetőségeket, megvizsgálni vállalkozásukat, fejleszteni önmagukat és a majd a stafétabotot átvevő fiatalokat.

„Csak tanulni érdekes” és hozzátesszük, érdemes.

Ha egy új modell érkezik műhelyünkbe, az biztosan tartalmaz eddig még nem látott technikai megoldásokat. Ott rácsodálkozni bizony már késő. Vagy elküldjük, mondván nem értünk hozzá, vagy kockáztatunk. Azt már tudjuk, hogy napjainkban a kockázati tétek pénzben kifejezve nagyok.

Házunk tájáról is említve egy példát, bizony nem gondoltuk volna, hogy az Autótechnika kezdeményezte „SCR-emissziótechnika” Akadémiánkra való jelentkezés oly csekély lesz, hogy halasztani kell. Egy személyautó SCR-rendszernek – melyet nem nehéz „leamortizálni” – közel egymillió az alkatrészára. A tudás megszerzése ma Magyarországon – a nyugati világhoz képest – még filléres. (Természetesen tudom, hogy szakmánk jövedelmezősége milyen mértékű, de erre már az eszközök, berendezések, alkatrészek árai nincsenek tekintettel.)

Az ókoriak, akik a szárazföldi közlekedési eszközökben, legfeljebb a hadi szekerekben, a bigakészítésben voltak nagyok, azt tudták – bölcsességben mit nem tudtak –, hogy az ismétlés a tudás anyja. Hányszor kell elmondani – és ez nem baj, ha a végén megfogan – néhány dolgot még az autószerelők egy részének is, hogy ne kövessenek el rendre butaságot, ne gondolják, hogy a gyári előírás csak tájékoztató, a szereléshez a bátorság elég, hogy amit az idősebb mesteruram mondott, az nem biztos, hogy az új technikára is igaz.

Szakmai beszélgetéseken, iskolai előadásokon, kötelező szakmai továbbképzéseken, azokon, melyet nem a résztvevő fizetett, legszörnyűbb sokaknál az érdeklődés teljes hiányát látni.

Az „ismétlés a tudás anyja” latin bölcsesség mellett Bagi tanár úrtól azt is tudjuk, hogy a tudás másik szülője a kíváncsiság. Csillapíthatatlan késztetés az új megismerésére. Tanárok álma az a csillogó szemű kisdiák, akiben van kíváncsiság, no meg szorgalom és kitartás. Mondják, egyre kevesebb ilyen nebulójuk van, de az is igaz, hogy a kíváncsiságot fel kell ébreszteni. A dolgot tehát megelőzi a tanár kíváncsisága.

Szerintem jó autószerelő csak az lehet, aki ezt a gyermeki tulajdonságát megőrizte. Ha az autó 30, 40 éve változatlan lenne, az elmondottaknak nem lenne értelme, de nem ilyen.

Ha a kedves olvasó átolvassa a kezében tartott lapot, két dolgot fog látni. Egyrészről hogy a létező szakmai problémáinkat más-más megvilágításban, egy csavarral feljebbről nézve járjuk újra és újra körbe, azért, hogy átismétléssel segítsük az ismeretek elmélyítését, a problémák hatékony megoldását.

Másrészről már velünk élő, de újdonságnak számító dolgokról fog elemző írásokat, jó képanyagot találni. Ha egy szerkesztőség munkatársai az új iránt nem kíváncsiak, be is zárhatják a kaput. Amiket Önök elé tárunk, azokat igencsak hiányos, sokszor a szakmaiságot marketinggel helyettesítő sajtóközleményekből és szétszórt forrásokból kell összegyűjteni, kibogozni, megfejteni és ami a legfontosabb, megtanulni. Mert „csak tanulni érdekes”.

És ha már idéztük az ókoriak bölcsességét, zárjuk is velük:

Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk.

Nem a tanulás szégyen, hanem a tudatlanság.

Dr. Nagyszokolyai Iván


hirdetés