Jelen esetben ez mégis nagy örömünkre szolgált! Kezdjük a legelején: sajtótájékoztatóra szóló meghívást kaptunk a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarától „Új utak a szakképzési rendszerben” címmel. Ez eleve felkelti az érdeklődését az autós szakmákban elkötelezetteknek, hiszen a mai képzési rendszert és tartozékait – ezt bátran ki lehet jelenteni – az iparosok és képzők egyöntetűen kritizálják. A konklúzió minden fórumon egyértelmű: ha néhány alapelv (talán) meg is állja a helyét, a rendszer gyökeres átalakításra szorul.

Majd így szólt a meghívó szövege: „A sikeres foglalkoztatáspolitika egyik alappillére a hatékonyan működő szakképzés. A jelenlegi rendszer azonban megújításra szorul. Vissza kell adni a kétkezi munka becsületét, helyre kell állítani az értékteremtő munka rangját. Szakképzési papírgyártás helyett valódi szaktudásra, alapos gyakorlati képzésre van szükség. A gazdaság jól képzett szakmunkásokat igényel. Hogyan érhető ez el, milyen a jó szakképzési rendszer?”

A menü „étvágygerjesztő”, és ha a változtatás szükségességét már nemcsak mi mondjuk évek óta udvariasan, de néha keményen is az áradó ostobaságok miatt, hanem olyanok is, akik talán tudnak tenni érte, akkor erre oda kell figyelni.

A sajtótájékoztatót Czomba Sándor és Parragh László tartotta. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (és az IPOSZ is, illik itt megemlíteni) viszonylag régen és szerintünk is jól látja a képzés bajait, és ennek Parragh László elnök úr több ízben is hangot adott.

Czomba Sándor úr, a Nemzetgazdasági Minisztérium foglalkoztatáspolitikai államtitkára tájékoztatójából az kiderült, hogy sikerült a politikát is erről meggyőzni. Az 1 millió új munkahely megteremtése csak akkor lehet reális, ha ehhez a megfelelően képzett munkaerő is rendelkezésre áll.

Az államtitkár szavait – a képzés átalakítását illetően – erős felütéssel kezdte: „Forradalmi áttörésre készülünk!”

A továbbiakban a prezentációból, a sajtóanyagból, az ott elhangzottakból idézünk. Ha a citálás kissé még „fésületlen”, talán nem baj, a lényeg, hogy tükrözze a szakképzés átalakítása körüli „fenti” felismeréseket, gondolatokat.

– A szakképzés a gazdaság fejlődésének és a foglalkoztatottság növelésének a motorja.

– Magyarországon torz a foglalkoztatási szerkezet. Foglalkoztatási szerkezetváltás szükséges. Mindössze félmillió ember végez tényleges termelőmunkát, holott 1,5 millió fő közvetlen termelőmunkájára lenne szükség.

– A foglalkoztatottság növelésének legnagyobb gátja az alacsony iskolázottság. Csak a munkanélküliek és az inaktívak táborában közel 900 ezer fő van, akinek semmilyen szakképzettsége sincsen, amely nélkül a munkaerőpiacra történő belépésük szinte reménytelen.

– Az OECD magyar szakképzésről készített 2008. évi jelentése szerint a hazai szakképzés túlzottan elméletorientált.

– A magyar szakképzés olyan radikális átalakítására van szükség, amely az üzemi gyakorlati képzést és az értékteremtő munkával egybekötött szakképzést helyezi a középpontba. Ebből következik, hogy a szakképzés átalakításának egyik legfontosabb vezérlőelvének a gazdaság fejlődése kell hogy legyen. Nem szerencsés, ha ez egyoldalúan alárendelődik az iskolák létének.

– Nélkülözhetetlen a regionális fejlesztési és képzési bizottságok (RFKB) szerepének, vezetési és irányítási szerkezetének újragondolása, amelynek célja a teljes közép- és felsőoktatás szerkezetének befolyásolása.

– Társadalmi, gazdasági szempontból kívánatos, hogy a szakiskolákba járó tanulók aránya a jelenlegi 23%-ról 30–35%-ra növekedjen.

– Ehhez a célkitűzéshez kell igazítani a képzés tartalmi követelményeit, mivel az új OKJ nem hozta meg a kívánt eredményeket. Leginkább a gyakorlatorientáltság maradt ki az új OKJ-ból. Sajnos az új OKJ-vizsgáztatás sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mivel túlzottan akadémikus jellegű (bonyolult, bürokratikus és hosszú). Új szakmai és vizsgakövetelmények kialakítása szükséges.

– A magyar vállalkozásoknak csak 1,5%-a vesz részt a tanulók gyakorlati képzésében.

– Egyre messzebb kerülünk a duális képzésre jellemző szerkezeti arányoktól. A sikeres duális szakképzési rendszer nem képzelhető el a gazdaság meghatározó részvétele nélkül. A duális szakképzési rendszerű országokban a gyakorlati képzés a vállalati gyakorlati képzés keretében zajlik. A vállalati gyakorlati képzés aránya a teljes képzési idő 80%-át teszi ki.

A megoldás módja lehet a munkatevékenységbe ágyazott gyakorlati képzés súlyának és szerepének határozott növelése, a tanulószerződés intézményrendszerének további erősítése és a munkavállalói létre történő tudatosabb felkészítés.