Gyakran mindent másképpen látunk, mint amikor abban benne élünk. A hétköznapi nehézségek – sokszor a túlélésért folytatott küzdelem – elhomályosítják a tisztánlátást, elvonják a figyelmet, észre sem vesszük – mint azt később az értékelések mondják –, hogy történelmi váltás, rendszerváltás korszakát éljük át. Úgy gondolom, hogy az automobilizmust tekintve, közel járunk ehhez.

Ma még nagyhírű autógyárak agonizálásának, gyökeres átszervezéssel együtt járó tulajdonosváltásának, a beszállítók „takaréklángú” üzemének, végleges bezárásának vagy áttelepülésének vagyunk tanúi, elszenvedői, mellyel ipari, kereskedelmi, szolgáltatói munkahelyek megszűnése, sőt nemzetgazdaságok visszaesése jár együtt.

Igények, lehetőségek, kényszerek, rossz döntések és tévutak, a régi megrögzött és az új, ámde bizonytalan konfliktusa, a korábban még nagyon távolinak tűnt és hirtelen közelre került problémák alaposan megkeverték világunkat.

Fájdalmas, mélyreható változtatásokkal át kell a dolgokat szabni, ma úgy mondjuk újrastrukturálni. A nehéz helyzetben lévők is tudják, a háttérben nagy erőfeszítéseket kell tenniük – kutatni, fejleszteni –, hogy majd, ha az új követelmények kirajzolódnak, arra választ tudjanak adni. A ma kutatásainak eredményei alapján ismét fellendülhessen a gazdaság. A ma technikájával nem lehet megfelelni a holnapnak sem a környezetvédelem, sem az energetika és anyaggazdálkodás, sem a fokozott biztonság szempontjainak.

Többször mondtuk már sokakkal együtt, hogy a közútijármű-technikában (nem kizárva a többi közlekedési technikát sem) a fizika és a kémia – kiemelten az anyagtudományok – alap- és alkalmazott kutatási eredményei hozzák meg a változást. Például a kétdimenziós grafit rétegrácsok az elektronikai „építőkövek” ma még elképzelhetetlen fejlődését hozhatják, ám ez az atomnyi réteg számos más műszaki területet is forradalmasíthat, nem hagyva érintetlenül az autóipart sem. Kutatója, Andre Geim idén tavasszal Körber-díjat kapott vele járó 750 ezer euróval. Ez is mutatja, hogy lehet benne valami…

A fejlesztőmunka soha nem látott erővel folyik a háttérben, az ehhez szükséges erők összevonásával, államok, gazdasági csoportok támogatásával. Az alapkutatásban is együtt dolgoznak, cég szinten egyesülnek, fejlesztővállalatok, multik magukba olvasztják őket, az ipar célfeladatokat kitűzve, finanszírozva még intenzívebben bekapcsolódik az egyetemi kutatásokba. Élenjár ebben például a GM, amit mintha temetnének ma egyesek.

A mobilitás új korszakához energetikai, infrastrukturális, logisztikai fejlesztésnek kell párosulnia, hogy azok el is tudjanak terjedni. A földgáz, a hidrogén és az áramtankolás hálózatának kiépítése legalább akkora kihívás, mint a közlekedési eszközök fejlesztése. Mindehhez természetesen az informatika, a szervizháttér és az oktatás további megújulása szükséges.

Nincs hiány az új ötletekben sem. Ha az anyag engedi, az innovációra tág tér nyílik. Jó példákkal szolgál erre a június közepén Stuttgartban megrendezett 21. ESV-konferencia. Az ESV rövidítés az angol Enhanced Safety of Vehicles, azaz a fokozott járműbiztonságot jelenti, mindazokat a fejlesztéseket, melyekkel még tovább fokozható a balesetbe kerültek biztonsága, túlélési esélye.

Az oldalütközés okozta sérülések mérséklésére egyre nagyobb figyelmet fordítanak. Így például a hátsó ülésen utazók ütközéskori egymásnak csapódását tetőből lefelé kirobbanó függönylégzsák mérsékelheti. Igazi újdonság, hogy az ajtómerevséget a Mercedes felfújható üreges oldalmerevítő elemmel növeli. A harmonika hajtogatású oldalmerevítő elem, fémtartó, a baleset – az oldalról jövő ütés, behatolás – pillanatában, 10–20 bar nyomású gázzal nagyobb, kvázi csőkeresztmetszetűvé deformálja, felfújja (beszállító az Autoliv). Még szenzációsabb ötlet a féklégzsák („Braking Bag”). A motor alatt, a kocsi orra felé légzsák helyezkedik el. Ütközésnél ez a talajra kinyílik és felfújva marad. Talajfogásával erőteljesen növelheti a lassulást (a Mercedes szerint akár 20 m/s2 is lehet a lassulás), meg is emeli a jármű orrát, így kedvezőbb a találkozás a másik autóval, és még számos előnyt hoz magával.

Mai, mindennapi nehézségeinken túljutva – legyünk optimisták –, talán azt mondhatjuk el később, néhány év távlatából visszanézve, hogy nagy szükség volt erre a kikényszerítő, tisztuló, megújuló, rendező időszakra. Rendszerváltást, racionalizálást indított el a technikában, gyártásban, üzemeltetésben. Megszabadított régi paradigmáinktól.