Ma már az a normális, hogy információbeszerzéssel és ne bontással kezdődjék a munka. Nem a „majd meglátjuk”, hanem „ha van információ és célszerszám, akkor megnézzük” hozzáállással indítunk. Ha nekifogunk, a „kottának” kezünk ügyében kell lennie. Ma még sok helyen az egyetlen gépből nyomtatják ki és viszik a munkaálláshoz, vagy ott van az Autótechnika vagy az Autodata.

Lesz-e nagyobb szervizekben, minden szerelőállás mellett számítógépes képernyő? A kisebbeknél, a három-négyállásosoknál is legalább kettő? Ha igen, mert különben minek is lenne, lesz-e lehívható munkainformáció? És tudják-e majd használni? Lesz-e jártasságuk az elektronikus keresésben és ami még fontosabb, lesz-e elegendő információ?

Aki szakmai információk átadásával foglalkozik, csoportosítja, értelmezi, „ehetővé” teszi és ezt újságban, könyvben közzé teszi, ma – így mi is – gondban van. A kérdésfelvetés sem egyszerű. Jó kérdés-e az, hogy mondjuk öt év múlva lesz-e igény írott sajtóra, vagy a nyomtatott verzió vajon örök?

Mi, akik nem is havilapot, hanem adagolt szakirodalmat adunk, megmaradhatunk-e csak írott formában? Az Autótechnika cikkeinek egy részével hónapról hónapra igyekszünk tájékozottságot adni, az aktualitásokra felhívni a figyelmet, a reklámok is az aktualitás erejével hatnak. A másik rész cikkei lehet, hogy éppen nem jelentenek aktuálisan hasznosítható információt, azonban azokat feltétlenül spájzolni kell, mert nagyon valószínű, hogy később szükség lesz rájuk.

A szakirodalomban való keresés lényege a gyors információelérés. Ezért jogosnak tűnik a kérdés, miszerint lesz-e közép- vagy akárcsak rövid távon is „lassú” írott szaksajtó. Szélesebb kört is tekintve, írott sajtó. Bulvár és népszerű biztosan lesz, ismeretterjesztő kertész, halász, vadász, talán autós is, lesz.

Vajon a szakirodalom jellegű lapok, folyóiratok eltűnhetnek akár öt éven belül? És addig?

Az írott médium mellett – még ez adja az alapot! – mindenki erősíti az on-line megjelenést. Erőteljesen támogatja vele a nyomtatott verziót, miközben azzal önálló utat is jár. Mindenki várja, mit hoz a jövő. Azt, hogy az on-line mikor gyengíti el véglegesen a nyomtatott verziót, ma még biztosan megmondani nem lehet.

A tudományos lapok többsége már on-line lett. Újakat többnyire csak on-line megjelenéssel alapítanak.

Az Autótechnika on-line-ra termett, ezt fel kell ismernünk. A szakmai aktualitásoknak is nagyon gyorsan kell eljutniuk az érintettekhez, egy hónapot nem várhatnak. A szakmai anyagok pedig mindig nagyobb terjedelműek, mint ami a nyomtatott változatban megjelenhet, és nagy a „holdudvaruk”: a csatolt információk, az adott témában korábban írt cikkek, kereskedelmi elérhetőségek, képgalériák, ajánlott linkek stb. Ehhez járul a szakszótár, a rövidítésgyűjtemény és a hibakódok magyar kifejtése, a szakmai fórum, az „Autótechnika Internet Nagyáruház” linkgyűjteménye. Mindez együtt akkora információtömeget alkot, mely jól strukturáltan, jól kereshetően gyorsan elérhető munkainformációt adhat. Ezek az információk már folyóirat-lapozással hatékonyan nem érhetők el.

Az áttérés azonban, több okból is, nem lehet nagyon gyors. Az elektronikus elérésre rá kell állni fejben, szokásban, technikában. A fiataloknak ez már nem kérdés. A folyóiratnak azonban van „varázsa”. Szerintem szakmai lapokra sokáig igény lesz, és maradnak, ha majd a talán csökkenő megrendelések mellett fenntarthatóak lesznek. Az on-line praktikus előnyei azonban már nem vitathatóak.

Ingyenes lehet-e az on-line elérés?

Ott, ahol a reklám hozza a kiadónak, szerkesztőségnek az előállításhoz szükséges pénzt vagy van támogató – igen, lehet. A szakmai portálok e tekintetben nem állnak ilyen jól (legalábbis nálunk), így ma két utat járhatnak: vagy a nyomtatott változat előfizetéséhez kötik – plusz díjjal vagy anélkül – a belépési engedélyt, vagy külön előfizetési díjat állapítanak meg.

Az Autótechnika kiadója, szerkesztősége – halljuk a kor szavát – a nyomtatott változat mellett az autotechnika.hu
on-line szakmai portált hamarosan megnyitja.

Kérjük kedves olvasóinkat, tegyenek itt is próbára minket!