Eddig mondtak minden bölcset a válságról, az okokról, a gyógyulás receptjeiről, a kilábalás várható kezdetéről. Ma már jobbára azt hallani, hogy nem tudnak semmi biztosat, csak azt, hogy minden teljesen kiszámíthatatlan, nem tudni, mi jön még. Kincstári optimizmussal rendelkezők már az év második felére teszik a kilábalás kezdetét, mások szerint most megyünk bele igazán. Mélyül a recesszió. Most, januárban jönnek a hírek, hogy még a jobban állók is behúzzák a féket.

Mint azt tudni véljük (mert mondták nekünk), a kiváltó ok azonosítható, nevezetesen a bankvilág alaposan elszúrta. Nem ismert fel időben kedvezőtlen folyamatokat, erőltette azt, amit már nem lett volna szabad. Lett ebből hitelválság, bizalmi válság, senki nem bízik már senkiben, megszakadt a körbebiztosítás láncolata. Akinek nem fogják már a kezét, az kidől, és többeket magával ránt.

Ez a válság azonban kihozta mások gyengeségeit is. Akik a végfogyasztókra, azok hiteleire építkeztek, és közben maguk mindig a kés élén táncoltak, most megbicsaklanak. Tipikus példája ennek az
autóipar, az autókereskedelem.

Szakmai körökben ismert volt, hogy nincs itt minden rendben. Sok mindenről beszéltek, ment az elkendőző pr, itt-ott „villantottak”, hogy foglalkozzon velük a média, és közben sokan nem, vagy csak nagyon keservesen újították meg modellkínálatukat, termelési és értékesítési szervezetüket, a házasságokat válások követték, vagy megromlott a „házastársi” kapcsolat, ment a halogatás. A gyártás gazdaságossága az első helyre került mindenkinél, mégis háromszoros, ha nem négyszeres különbségek is akadnak. A beszállítóknál is kitört a pánik: aki önálló innovációra nem képes, aki nem rendszerbeszállító, az csak a beszállító beszállítója lehet.

Az elemzők bölcsessége végtelen, ilyeneket lehet tőlük hallani: ami felmehet, az le is mehet, eljött a letisztulás ideje, a globalizáció még nem ment végbe maradéktalanul…

A tanácsadók ma azt mondják az autógyártóknak és -kereskedőknek:

– szerezz pénzt, akitől tudsz, fejd meg, zsarold meg az államot (említsd meg „szerényen”, ha te megroppansz, magaddal rántod az országot is…),

– kérj állami pénzt a fejlesztésekre, elvégre globális problémák megoldása ne egyedül téged terheljen,

érd el, hogy az állam élénkítse az autóvásárlói kedvet, javasold az autókereskedelmet sújtó adók csökkentését,

– versenyezz még intenzívebben,

– legyél offenzív (aki nyakig ül a sz..rban, ne lógassa az orrát),

– igyekezz még nagyobb lenni, miközben

– dobd ki a ballasztot (szabadulj meg veszteséges cégeidtől, tevékenységeidtől),

– szállj be az olcsó autóüzletbe, de közben nagyon figyelj,

– célozd meg a BRIC-országokat, de figyeld a piacot, már nekik sem jó minden.

Drasztikusan csökkentek az újautó-eladások. Ne feledjük azonban, hogy jobbak az autók, csökkent a karbantartási igényük, kevesebbet futnak – igaz, ez ekkora csökkenést hirtelen nem okoz, de a tendenciára figyelni kell.

Piacváltás szükséges. Az orosz piac felvevőképességének újabb csúcsát 2012-re fogja elérni – prognosztizálják most –, az USA és Kína után a harmadik legnagyobb piac lesz.

A globális világban számos, nehezen kiszámítható tényező nehezíti a gazdasági tervezést. Ma például komoly gondot jelentenek az egymástól távoli gyártóhelyek közötti szállítási költségek, az olajárváltozás megkavarja a költségeket. A nyersanyagok piacán is nagy az áringadozás.

Különösen rosszkor jött ez a válság az autóiparnak. (Mikor jön jól?) A szén-dioxid-emisszió csökkentési kötelezettség teljesítéséhez szükséges műszaki alapokat most kell létrehozni. Az autók új erőforrásait most kell a laboratóriumokból szériaközelbe hozni. Milliós, sőt milliárdos tételek szükségesek a fejlesztéshez, és lehet, hogy egy részük kidobott pénz. A nagyok biztonságuk érdekében az autók villamosításához szükséges fejlesztéseket, gyártókat egyszerűen megveszik. A tüzelőanyagcella-gyártók után ma a lítium-ion akku gyártókon van a sor.

Az autóipari válság talán a pénzügyi, illetve hitelválság nélkül is kirobbant volna. De ez most telibe talált.