Féktelenül - Az Autótechnika fékfolyadéktesztje

A tesztelés módszere

A tesztet a Pest megyei Lavina Autó Kft. által ajánlott szervizekben (márkafüggetlen gyorsszervizek), Győr környéki márkaszervizekben, valamint az ismeretségi kör néhány autóján végeztük el. A szervizek kiválasztásához nem alkalmaztunk tudományos statisztikai hátteret, egyszerűen megjelentünk az előre egyeztetett napon a szervizekben, és az éppen ott található autókon teszteltük a fékfolyadék állapotát, rögzítettük a megvizsgált járművek típusát, évjáratát és a teszter által kijelzett eredményt. Éppen ezért az 58 gépkocsi bevonásával készített tesztünket nem tekinthetjük reprezentatívnak a teljes hazai gépkocsiállományra nézve, de úgy gondoljuk, az eredmények jól tükrözik a reális helyzetet. (Van, aki komolyan veszi: a fékfolyadékteszt eredményét látva a Lavina Autó Kft. vezetősége a fékfolyadékprogram bevezetéséről döntött.)

A fékfolyadék állapotát elektronikus gyorsteszterrel ellenőriztük. Az értékeléskor elsősorban a teszter által kijelzett eredményt vettük figyelembe, ám a készlettartályban szemmel látható mechanikus szennyeződések fel­fedezése esetén a teszter jelzésétől függetlenül jogos szakmai szigorral élve csereéretté nyil­vánítottuk a fékfolyadékot.

Lássuk az eredményt!

Felmérésünk szerint az általunk tesztelt autók 66%-a esetében ajánlott, illetve sürgős lenne a fékfolyadékcsere elvégzése és csupán 34% fut az utakon jó állapotú fékmunkaközeggel – a helyzet semmivel sem jobb a nyugat-európainál, sőt! Közös érdekünk, hogy ezen az állapoton javítsunk, elsődlegesen a közlekedés biztonságának fokozása érdekében. Ám a szervizeknek üzleti érdeke is fűződik mindehhez: a fékfolyadék tesztelése félperces, fáradságot nem igénylő művelet, és mint tesztünk is bizonyítja, az esetek többségében a felmérés eredménye „talált” munkát hozhat a szerviz számára – természetesen az olyan szervizek esetében, amelyek rendelkeznek a fékjavításhoz szükséges előírt technológiai háttérrel.

A statisztikai adatok gyűjtése során figyelmesek lettünk néhány érdekességre, amely tanulságul szolgálhat az Autótechnika olvasóinak:

– Az autók egy részénél a szokott módszerrel nem tudtunk ellenőrzést végezni, mert a készlettartály elhelyezése nem tette lehetővé a teszter elektródjainak fékfolyadékba merítését (pl.: Mitsubishi L200 transzporter esetében), illetve több modellnél a szitaszűrőbetét egyszerű módon nem vehető ki.
– Friss műszaki vizsgával rendelkező Mini One ellenőrzése során „sárga” jelzést mutatott a teszter (ebben valójában nincs semmi meglepő, hiszen a műszaki vizsga technológiai rendszerében nem szerepel a fékfolyadék állapotának ellenőrzése – a gépjárművek akár műszakilag alkalmatlan állapotú fékfolyadékkal is megfelelhetnek a vizsgálati kritériumoknak!).
– Annak ellenére, hogy a megvizsgált gépkocsik többségénél „sárga” vagy „piros” jelzést mutatott a műszer, a fékfolyadékszint általában rendben volt – úgy tűnik, a szervizekben erre gondot fordítanak, de akkor miért nem ellenőrzik a nedvességtartalmat, illetve a forráspontot?

Hatás – ellenhatás

A megkérdezett szervizvezetők, munkafelvevők közül többen arról számoltak be, hogy az ügyfelek elutasító magatartása miatt „szoktak le” a fékfolyadék ellenőrzéséről. Valóban, a nem tervezett pénzkiadás hírére sokan elutasítóan reagálhatnak – de csak azért, mert abban a pillanatban még nem látják át, hogy a néhány ezer forintos többletkiadás teljes egészében a saját biztonságukat szolgálja, hiszen a rossz fékhatás miatt baleset okozóivá is válhatnak. Ezért nagy szerepe van az ügyfél meggyőzésének. (Az ismeretségi kör autóinak mérésénél a „pirosak” már másnap – magyarázatunkat megértve – elvitték autóikat fékfolyadékcserére.) Ne csak a „negatív hírt” tálaljuk tehát, hanem magyarázzuk is el a lényeget: néhány közérthetően megfogalmazott, világos mondatban foglaljuk össze a fékfolyadékcsere elmulasztásának lehetséges következményeit – szinte biztos, hogy így lényegesen több ügyfél fogja megrendelni a munkát!