Javítófényezés

A járművek számára ma nagyon sokféle színárnyalat áll rendelkezésre. Ha még azt is meggondoljuk, hogy alig beszélhetünk tiszta színekről, vagyis pirosról, kékről vagy zöldről, hanem a pigmenteffektusok révén optikailag olyan színek jönnek létre, mint Metallic, Pearl, Mica vagy Chromaflair, a színek sokaságát egy laikus már aligha képes átlátni. Ennek ellenére elvárás, hogy olyan alkalmas eljárások álljanak rendelkezésre a javításokhoz, amelyek nemcsak a fényezés eredeti célját, vagyis a védőfunkcióját állítsák helyre, hanem gazdaságos megoldás mellett optikailag is kifogástalan eredményt nyújtsanak.

Ennek megfelelően a fényezőszakembernek az a feladata, hogy kiválassza a leggazdaságosabb fényezési módot, és a kittel, kitöltőkkel és csiszolással elkészített alapozás után a javított, ill. kicserélt részeket szakszerűen olyan lakkréteggel vonja be, hogy azokat sem a színárnyalatában, sem a hatásában az eredetitől ne lehessen megkülönböztetni.

1. ábra: „Monte Carlo Magic” nevű speciális 

Bár a különböző gyártóművek, a különböző festékszállítók és a járművek gyártása során használt különböző lakkminőségek miatt előfordulhatnak apróbb eltérések, mégis van lehetőség a megfelelő színárnyalat megállapítására. Mind a járműgyártók, mind a javítólakkokat előállító cégek egy sor segédeszközt, ill. eljárást kínálnak a lakkokhoz tartozó leírásaikban.

A tulajdonképpeni javításhoz a károsodás jellegétől és helyétől függően különböző eljárások állnak rendelkezésre, amelyek mind a gazdaságossági, mind a műszaki igényeknek egyaránt megfelelnek.

2. ábra: lakk-kód területi megadása (EurotaxGlass's)

1. A színárnyalat dokumentációja és a színárnyalat megkeresése

A gépjármű gyártója általában dokumentálja a színárnyalatot a gépjármű valamely helyén (lásd a 2. ábrát). A fényező leolvassa a színkódot pl. a gépjármű típustáblájáról (3. és 4. ábra), ill. a jármű azonosító kártyájáról, és megkeresi ezt a színárnyalatot a lakk gyártójának dokumentációjában (pl. színárnyalat-kártya), majd összehasonlítja ezt a javítandó terület egyik szomszédos részével (4. ábra).

3. ábra: a Volkswagen lakk-kódja 4. ábra: a BMW lakk-kódja

A kódolt színkódok (pl. Ford) is visszafejthetők a számítógépes mérlegen keresztül, ill. a lakk-kód könyvek segítségével.

Normál esetben már a színárnyalati kártyán (5. ábra) meg vannak adva a színárnyalat különböző eltérései. Így például egy ezüstös színárnyalatnak adottak lehetnek a sárgás, pirosas, ill. a világosabb vagy sötétebb változatai. Ezek alapján a fényező a színárnyalatnak már legalább az irányát meg tudja határozni, és a keverőberendezésben ezt ki tudja keverni.

5. ábra: festékgyártók színárnyalati kártyája

Következő lépésként színre kell fújni egy mintalemezt a kikevert árnyalattal (6. ábra). Itt arra kell ügyelni, hogy a fényezendő felületek későbbi helyzetének (fekvő vagy álló) megfelelően a mintalemez is fekvő vagy álló helyzetben legyen fényezve. Ugyancsak figyelembe kell venni a mintalemeznél a fényezés alapozásának különlegességeit (pl. kitöltőanyag, aláfújó színárnyalat stb.). Ideális esetben annak a fényezőszakembernek kell elkészítenie a mintalemezt, aki majd magán a járművön is elvégzi a fényezést. Most ez a mintalemez összehasonlítható a jármű javítandó részeivel, és megállapítható, hogy megfelelő-e az árnyalat. Ha nem, akkor a színárnyalattól függő határok között további színillesztések végezhetők.

6. ábra: a mintalemez és az eredeti fényezés összehasonlítása

A szórási technika, ill. a szórás nyomásának változtatásával is variálható egy színárnyalat, legalábbis a világosságát illetően. Ehhez ugyancsak a mintalemez adhat fontos információkat. Az így előkészített alapszín (bázisszín)/ általában színkiegyenlítés nélkül fényezhető. Ha ez így mégsem lehetséges, akkor a hozzáfényezés (blend-in) különböző eljárásai is rendelkezésre állnak, amelyeket a kiképzett fényező alkalmazhat.

2. A szomszédos rész, ill. részek hozzáfényezése

Ritkább esetekben szükség lehet arra, hogy a karosszéria kijavított, ill. kicserélt részével szomszédos elemeket színkiegyenlítés céljából hozzá kell fényezni. Ebben az esetben a javított rész mellett lévő karosszériaelemet ún. melléfényezéssel kell korrigálni (7. és 8. ábra), ill. az új részt kompletten be kell vonni a kikevert alapszínnel.

7. ábra: javított ajtó és oldalfal  8. ábra: alapszínnel előfényezett ajtó

Ezt követően az utolsó szórásnál a szomszédos részekre a színárnyalat és az effekt kiegyenlítése céljából átmenő fényezéssel fel kell vinni a bázisszínt (9. ábra). Ezeket a részeket azonban a fényezés előtt csiszolókendővel szuperfinomra kell csiszolni, oly módon, hogy ne sérüljön a fényezés eredeti struktúrája.

9. ábra: alapszín az oldal- falon hozzáfényezve 10. ábra: átlátszó lakk mindkét részen

Ezt követően az átlátszó lakkot az első szóráskor a javított, ill. a kicserélt részre kompletten – a szomszédos részekre azonban csak a mindenkori résznek kb. a feléig kell szórni. Az átlátszó lakknak csak a második felszórásakor kell az összes részt kompletten befedni (10. ábra). Ennek az az előnye, hogy a nem együtt fényezett részek felületeire csak egy vékony lakkréteg kerül, és emiatt sem az árnyalat, sem az eredeti struktúra nem változik meg.

Kalkuláció:
A színárnyalat kiegyenlítéséhez a melléfényezett rész vagy részek kalkulációjához ki kell számítani az alkalmazott kalkulációs rendszernek (AZT-Schwacke, ill. gyártócég) a felületfényezésre vonatkozó értékét.

Az eljárás előnye:
Színárnyalat megfelelősége a javítási területen.

Hátránya:
Lényeges költségnövekedés, mert a nem sérült részek is fényezésre kerülnek. Továbbá kiegészítő szerelési munkálatok is kellenek.

3. Hozzáfényezés a fényezett felület határolásához

Minden olyan esetben, amikor egy alkatrészt a szomszédos résztől nem határolnak el lécek, bordák, hasítékok vagy fugák (többnyire az oldalrész C oszlopain), a felületen átmenő fényezést kell végezni az átlátszó lakkal. Ennek során a javítandó karosszériaelemen belül lesz a bázisszín is és az átlátszó fedőlakk is elfújva. Ezt követően a csiszolókendővel alaposan felcsiszolt C oszlopra (11. ábra) átmenettel kell az átlátszó lakkot felfújni (12. ábra).

11. ábra: C oszlop a csiszoló kendővel felcsiszolva 12. ábra: átlátszó lakk hozzá- fényezve

Ezután az átmenő lakkréteget elfújóhígítóval el kell ködölni (13. ábra). Itt arra kell ügyelni, hogy az átlátszó lakk egy kis része még a pisztolyban összekeveredjen az elfújóhígítóval (a lakk gyártójának adatait figyelembe venni).

A szárítást követően – legjobb a következő napon – a C oszlopot speciális políranyagokkal és egy kis sebességű polírozógéppel összepolírozni. Az elfújt átmenet olyannyira eltüntethető, hogy még a gyakorlott szem sem veszi észre (14. ábra).

13. ábra: C oszlop elfújóhígítóval, 14. ábra: polírozott C oszlop

Kalkuláció:
Csak a javítandó oldalfalhoz szükséges fényezési idő lesz kalkulálva, és esetleg még némi többlet a polírozási munkákhoz.

A módszer előnye:
A javítófényezés csak a sérült részre korlátozódik, nincs szükség további részek, mint pl. tetők fényezésére.

Hátrány:
A Pulver-Slurry lakkoknál (pl. Mercedes A osztály) a polírozási munkák következtében repedési szélek jöhetnek létre a hozzáfényezés területén.
A gyárilag „Ceramiclear” átlátszó lakkal ellátott járműveknél (C jel a színszám előtt) a hozzáfényezés jelenleg még nem lehetséges problémamentesen (főként Mercedes S osztály).

4.Foltfényezés az alkatrészen/spotjavítás

a) Foltfényezés az alkatrészen

15. ábra: kitöltés foltja 16. ábra: bázisszín felfújása

A színkiegyenlítés leggyakrabban alkalmazott módszere az alkatrészen végzett foltfényezés. Ez az eljárás akkor alkalmazható, ha a sérült hely az alkatrész közepén (15. és 19. ábra), ill. az alkatrész szélén (20. ábra), de a szomszédos résztől még elegendő távolságban (30–40 cm) van.

Először a karosszérialakatos által helyreállított felületet részben fel kell csiszolni (átmenet pl. P120), majd finom csiszolókendővel a széleket alaposan mattra kell csiszolni. A felület kittel és csiszolással történt helyreállítása után részben felvihető a kitöltőanyag a kittelt felület foltjára (15. ábra).

A sérülés kidolgozása után az alkatrész teljes felületét mattra kell csiszolni. Itt is fontos ügyelni arra, hogy ne csiszolópapírral vagy akár excentercsiszolóval végezzék, mert meg kell őrizni a gyári fényezés struktúráját.

Ezt követően a javított felületre fel kell fújni a bázisszínt úgy, hogy a színárnyalat és az effekt kiegyenlítése a sérült elemen belül maradjon (16. ábra).

18. ábra: készre lakkozott ajtó  17. ábra: átlátszó lakk 1. felvitele

Megfelelő kiszellőzési idő után (lásd a lakk gyártójának adatait) el kell végezni az átlátszó lakk első felszórását az alkatrész végétől kb. 15 cm távolságig (17. ábra) – az átlátszó lakknak csak a második felszórásánál kell a teljes alkatrészt belakkozni (18. ábra). Így a csiszolókendővel végzett csiszolás és az átlátszó lakk csekély rétege révén megmarad az eredeti struktúra, és így az „eredeti optikai állapot”.

19. ábra: károk a keréknél, 20. ábra: károk az oldalfalon

Kalkuláció:
A javítófényezés fényezési idejét kell a sérült felület 50%-áig (III-as fokozat az AZT Schwacke szerint, LI lakkozás helyreállítása az Audatex, ill. a DAT 2-es fokozata szerint) a fényezendő részhez a mindenkori kalkulációs dokumentációból számításba venni.

Az eljárás előnye:
Mivel a színárnyalat és az effekt kiegyenlítése csak egyetlen alkatrészen belül történik, elkerülhető a szomszédos részek felesleges fényezése. Ugyanígy elmaradnak a szomszédos részekkel kapcsolatos le- és felszerelési idők.

Az eljárás hátránya:
Ha a szórógittel javított felület távolsága a következő alkatrésztől kisebb, mint 30 cm, akkor az alkatrészen belül nem biztos, hogy elvégezhető a színkiegyenlítés.

b) Spotjavítás

Az ún. spotjavítás olyan kisebb sérülések javítását jelenti, amelynél a sérült helyet (max. 3,5 cm átmérőjű) – ideális esetben az alkatrész szélén van a sérülés – csak részlegesen kell javítani.

A kisebb sérülést (21. ábra) kis excenterrel ki kell köszörülni, adott esetben spatulával meg kell tisztítani, és a felületét fel kell csiszolni. Ezt követően a környező felületet csiszolókendővel alaposan szuperfinomra kell mattítani.

21. ábra: megsérült sárhányó 22. ábra: alapszín részben hozzáfényezve

Az így előkészített felületre a sérülés területén – ismét csak a lehető legkisebb részen – 2 K töltőanyagot, ill. alapozót kell felszórni. Az alapozással ellátott felület felcsiszolása után a színmintalemezek segítségével meghatározott bázisszínt fedően és az alkatrész belseje felé elfújva fel kell vinni (22. ábra). Ehhez általában kisebb szórópisztolyokat használnak (pl. Sata Minijet), hogy a fényezésénél is a lehető legkisebb felületet lehessen tartani.

A bázisszín kiszellőzése után az átlátszó lakkot csak részlegesen kell felszórni a mattra csiszolt felületre, majd az elfújóhígítóval elködölni (lásd a C oszlop-hozzáfényezést).

Az átlátszó lakkal beszórt teljes felületnek nem kell nagyobbnak lennie egy DIN A4 oldalnál (30x20 cm, ill. 6 dm3) (23. ábra). A lakk kiszárítása után – legjobb infravörös sugárral – a mattított terület és a lakkal beszórt terület közötti átmenetet polírozó géppel és megfelelő políranyaggal össze kell polírozni (24. ábra). A szakszerűen végrehajtott „spotjavítás” a gyakorlott szem számára is észrevehetetlen.

Ez az eljárás számos lehetőséget kínál a lakksérülések „kisebb” javításának területén. Az alkalmazónak azonban az ilyenfajta javítások korlátaival is tisztában kell lennie.

A „spotjavítás” melletti vagy elleni döntés segítéséhez az Institut für Fahrzeuglackierung (IFL, Járműfényezési Intézet) elkészített egy jegyzetfüzetet. Ez a jegyzetfüzet ismerteti a spotjavítás lehetőségeit, ill. korlátait, elmagyarázza a jármű zónabeosztását, leírja az eljárásokat és a szerszámokat, és pontos értékeket szolgáltat a spotjavítás kalkulálásához.

Kalkuláció:

Az Allianz Zentrum für Technik a fényezési tanácsadóval együttműködve kidolgozott egy kalkulációs segédletet a spotjavításhoz. A kalkulációs táblázat a következő értékeket tartalmazza egy spotjavításhoz:

Az eljárás előnye:A szokásos alaplakkok alkalmazása esetén a „Lakk bekeverése”, ill. a „Mintalemez beszórása” tételekre megadott értékek 0,1-0,1 órával csökkennek. Ugyanazon a járműnön minden további spotjavításos fényezés esetére 0,9 órát és a lakkanyaghoz 2,42 eurót hozzá kell adni

Fényezési munkákat csak a sérült területen kell végezni, egyéb felületek nem lesznek feleslegesen fényezve. Szinte teljesen elmaradnak a szerelési munkák.

A Seat Alhambra sárhányóján keresztül bemutatott példánál (21–24. ábrák) a spotjavítással történő javítással 40%-ot lehet megtakarítani a „Hozzáfényezés az alkatrészen” javítófényezéshez képest.

Az ilyen méretű kárnál (21. ábra) egy kiképzett fényezőszakember a szomszédos részek hozzáfényezését (lásd a 2. szakaszt) nem venné figyelembe!

23. ábra: átlátszó lakk hozzáfényezve az alkatrészen, 24. ábra: polírozott peremterületek

Összefoglalás

A javítófényezésnél a követendő technikát mindig a kártól függően kell megállapítani. Kezdve annak a vizsgálatától, hogy megszüntethető-e a kár spotjavítással, vagy hozzáfényezést kell-e végezni az alkatrészen, egészen addig a megfontolásig, hogy ténylegesen szükség van-e a szomszédos részek hozzáfényezésére a színárnyalat kiegyenlítése céljából.

A színek sokfélesége és a mai autófényezésnél az állandóan újabb és újabb effektek megjelenése ellenére a kiképzett fényezőszakembernek a festékgyártók és az autóipar segédleteinek és információinak alkalmazásával a jövőben is képesnek kell lennie arra, hogy „láthatatlan” javítófényezést végezzen, amely ugyanakkor a gazdasági követelményeknek is eleget tesz.