Autotechnika szakfolyóirat
Autotechnika szakfolyóirat
2019. február | Olvasson bele!

Autotechnika

szakfolyóirat

2015. április

A főszerkesztő üzeni

PONTOSAN!

Az autószerelő műhelyek a pontgyűjtést nagyon jól ismerik. Az alkatrész-nagykereskedők ösztönzik ezzel vásárlásra őket, minél többet veszel, annál több pontot írnak a javadra és ezt beváltva néha poharat, mézescsuprot és üveggyöngyöt, néha valóban hasznos ajándékot adnak érte. Marketingfogás, többnyire bejön. Az emberek tudják, hogy azt is ők fizették meg, de kapni jó…

Másfajta pontgyűjtés gondolatát vetem fel. A tudásszerzés pontjai ma már sok szakmában ismertek. Időközönként igazolni kell, hogy továbbképzésen vettek részt, esetleg erről jó eredménnyel számot is adtak, magyarul, vizsgáztak. Nincs modern szakma, melynek tudásanyaga ne frissülne, ne lennének újabbnál újabb technológiák. Lehet azt mondani, hogy aki nem tanul lemarad, elront néhány dolgot, vállalja a következményeit esetleg a bíróság előtt is, ha a megbízója rámenős. Marad a régi dolgoknál, abból is megél.

Ez a szakmák egy részében lehet, hogy így van. Ahol élet- és vagyonbiztonságra is van a szakmának kihatása, például orvosok, gyógyszerészek, asszisztensek, kézenfekvő a továbbképzés és ezzel a pontok gyűjtése. Ha megadják adott időszakra az összegyűjtendő pontok számát és van miből válogatni, hogy pontot szerezzenek, minden bizonnyal a tudásgyarapítás rendjén van.

Az autós szaktanároknak is van az élet- és vagyonbiztonságra hatásuk. Hiszen a gyorsan változó autótechnikában ez a csapás egyik főiránya, tudni kell mibenlétüket, azt az oktatás nyelvére le kell fordítani, hogy a tanulók a legújabb ismeretekkel hagyják el az iskolapadot.

A szaktanár-továbbképzés fontosságát látják az illetékesek, el is rendelték a pontgyűjtést. A mi szakmánkban „csak” az a baj, hogy a képzést végezni tudók tanfolyamaikat nem akkreditáltatták. Ez a képzőket terhelő követelmény, hogy a képzés végeztével pontot tudjanak adni a résztvevőknek. Nem tudok olyan autós szakmai képzésről, mely valóban a modern technikát tanítaná és akkreditált lenne. A tanárok, mert pontot gyűjteni muszáj, olyan tanfolyamokon vesznek részt, melyek jó esetben munkájuk perifériájára esnek.

Napjainkban a szakképzés fontosságáról egyre több szó esik, a szakképzés fenntartási rendszere is változik (remélem, nem a csöbörből vödörbe esés esete következik be), kell a továbbképzés, és ezt kell tudni finanszírozni. Biztatom a képzőket, lépjenek!

Mondanivalómnak ez csak az egyik fele. A másik az autószerelőkre vonatkozik. Ott is bevezetném a „pontos” továbbképzést, méghozzá kötelezően. A mi szakmánkban nincs olyan védekezés, hogy én csak azt javítom, amihez értek, az új már nem érdekel. Egyébként is hol van ennek a határa. Ebből nem is lehet megélni, óhatatlanul bejut a műhelybe az új és egyre újabb technika. Azt diagnosztizálni, szerelni, alkatrészcserésen javítani kell tudni.

A márkaszervizek szerelői rendszeresen kőkemény képzésben vesznek részt, ezek eredménye alapján minősítik is őket. Náluk a pontszerzés megoldott. Akik franchise-hálózatban dolgoznak, a rendszergazdától kapnak képzést – van, ahol ez kötelező –, így a pontgyűjtés ott is megoldott.

A független javítók, ők vannak lényegesen többen, kell, hogy időszakonként akkreditált képzésen vegyenek részt. Ha valóban jók a képzések, ez nem lehet ok a morgásra, nem lehet nagy teher, hiszen a legtöbbjük ma is eljár szakmai tanfolyamokra, előadásokra.

Vannak szakmaterületek, ahol a továbbképzés már évek óta kötelező. Gondolok a műszaki vizsgabiztosok kétévenkénti továbbképzésére, a klímásokéra, de említsük meg a „nagyvasak” gépkocsivezetőinek rendszeres képzését is.

A biztosítók is támaszthatnának folyamatos képzési követelményt a műszaki képzésben karosszériás, fényező partnereikkel szemben. A márkák oktatási központjai, vagy például a Bosch mindenkit várnak tanfolyamaikra. Őket nem is kötelezném akkreditációra, anélkül is adhatnának pontot. Ha jók a képzések, erre az emberek elmennek. A képzők baja ma az, hogy nagyon bizonytalan a piacuk. Egy valóban értékes tanfolyam emberben, eszközben nagy befektetést, komoly rákészülési időt igényel. Ma nincs egy csekély kényszer se, hogy ezek látogatottak legyenek, megtérüljenek. Tévedés ne essék, nem egyedül csak a képzőknek akarok ezzel piacot szerezni. Valahol mindösszesen hasznosnak kell lennie, hogy sajátos eszközeivel valóban növelje az élet- és vagyonbiztonságot, emelje a szakma színvonalát. Aki teheti, tegyen érte!

Dr. Nagyszokolyai Iván


hirdetés